A romantikus gyermekk

1
A romantikus gyermekkép történeti alakulása 3.
2
A felvilágosodás gyermekképe
3
A felvilágosodás ember- és gyermekképét alakító
filozófiai irányzatok

• Két idealista filozófiai irányzat eroterének
  hatása figyelheto meg
• 1. René Descartes
• (1596-1650) analitikus racionalizmusa és
• 2. Gottfried Wilhelm Leibniz (1646-1716)
  metafizikus egységfilozófiája.

4
Leibniz monadológiája

• A kiterjedt test (a Descartes-féle szubsztancia)
  nem elégséges a valóság megmagyarázásához.
• A valóság nemcsak kiterjedés és
  áthatolhatatlanság (Locke), hanem ero és
  tevékenység is.
• Nincs test mozgás nélkül, sem szubsztancia
  erokifejtés nélkül.
• A szubsztancia lehet egyszeru és összetett. Az
  egyszeru szubsztancia a monász

5

• A monász oszthatatlan, egyszeru, nem anyagi
  eroegységek.
• Nincs két meg nem különböztetheto egyed. Ha
  két vízcseppet vagy tejcseppet nagyítón nézünk,
  megkülönböztethetonek találjuk oket.
• A monászok önmagukban zártak, nem hatnak
  egymásra.
• A monász öntevékeny benne megy végbe minden.
• A testek monászhalmazok. A különbözo rendu
  monászok között az átmeneti fokozatok végtelen
  sorát találjuk.
• Az élolényekben a központi monász az élolény
  lelke, az alacsonyabb rendu monászok sokasága az
  élolény teste.

6

• A végso rendezo elv Istentol ered, o az
  os-monász, az osi megbonthatatlan egység, a
  tevékenység legmagasabb formája, a tudatosság
  maximuma.
• Isten a hatalom, minden végso forrása
• A különbözo fejlettségu monászok végtelen sorában
  kontinuitás van.
• A fejlodés folyamatában minden egyesnek
  jelentosége van a nagy egész szempontjából.
• Idoben ez azt jelenti, hogy az adott jelenlegi
  állapotot a múltbéli befolyásolja, és a jelen
  már a jövovel terhes.

7

• A fejlodés folyamatában tehát nincs olyan fázis,
  olyan állapot, amely a nagy egész szempontjából
  nélkülözheto lenne.
• Pedagógiai-lélektani konzekvencia minden
  életkornak megvan a maga önértéke és
  mellozhetetlen szerepe! A gyermek nem
  kicsinyített felnott! (Kései hatás a 20.
  században Claparède ebihal-példázata.)
• Minden monász a világ élo visszatükrözodése. A
  végtelen számú monász végtelen számú világot
  tükröz vissza.
• Minden egyes individuum külön mikrokozmoszt,
  saját kis világot képez egyedi törvényekkel.

8

• E filozófiai rendszer központi gondolata a
  harmónia. A létezo legjobb világ megkülönbözteto
  jegye a harmónia.
• Leibniz monadológiájának alapveto metafizikai
  tézise a világ harmóniáját Isten elore
  megteremtette (harmonia praestabilitata), és az a
  világ a létezo világok legjobbika. (Ld. Voltaire
  Candide)
• A mondadológia legfontosabb következménye a
  gyermekkép és a pedagógia szempontjából az emberi
  (gyermeki) organikus fejlodés felfedezése, az
  egyéni önkibontakoztatásra való képességbe vetett
  hit megszületése.

9

• A felvilágosult abszolutista uralkodók a nevelés
  mindenhatóságába vetett hitre építve grandiózus
  iskolarendszereket munkáltak ki azért, hogy
  alattvalóikból hasznos állampolgárokat
  neveljenek.

• A nevelésrol és iskoláztatásról folyó diskurzusba
  a filozófusok és pedagógusok is bekapcsolódtak,
  és állást foglaltak amellett, hogy a nevelés,
  oktatás alapveto jog, amely valamennyi embert
  (még a legszegényebbet, legelesettebbet is)
  megilleti.

10

• Ezzel párhuzamosan a felso és középosztály
  tagjainak körében a tudat lassú átformálódása is
  kezdetét vette.
• Az új mentalitás képviseloi szakítottak a régi,
  de újra és újra felbukkanó eloítéletekkel,
  dogmákkal, és más szemmel kezdték vizsgálni a
  gyermeket.

Peter Cornelius Karl Ferdinand Keller és fia.
1800 körül
11

• Ez, a humanista pedagógusok pedagógiai
  gondolataiban gyökerezo felfogásmód a gyerek, a
  gyerekkor fokozatos emancipálódásához vezetett.
• A kitérokkel és megtorpanásokkal tarkított
  folyamat hatalmas lendületet vett Jean-Jacques
  Rousseau (1712-1778) nevelési tárgyú munkássága
  révén.

12
Rousseau gyermekképe
13

• Rousseau polihisztor volt a szó legteljesebb
  értelmében filozófiai, társadalomelméleti,
  teológiai kérdésekkel foglalkozott elsosorban, de
  magabiztosan írt zeneelméleti, valamint nevelési
  jellegu kérdésekrol is.
• A pedagógiai tematika körében leghíresebb az
  Emil, vagy a nevelésrol (Émile ou de
  léducation, 1762) címu regénye, de találunk e
  témára vonatkozó gondolatokat az Új Héloïse, (La
  Nouvelle Héloïse, 1761) lapjain is, sot élete
  végén közoktatási programot írt a lengyel kormány
  számára (Discours sur le gouvernement de la
  Pologne 1771).

14

• Rousseau gyermekképe legközvetlenebb módon az
  Émile-ben bontakozik ki.
• Gyökeresen szakít azzal a Szent Ágostonig
  visszavezetheto keresztény dogmával, amely
  szerint az ember az eredendo bunnel terhelten
  születik a világra, és csak Isten kegyelme révén
  válhat naturális emberbol szellemi emberré.
• Rousseau szerint a gyermek születésekor jó, csak
  az emberi társadalom romlott viszonyai teszik
  rosszá Minden jó, amidon kilép a dolgok
  alkotójának kezébol, de minden elfajul az ember
  kezei közt - ezekkel a szavakkal kezdi regényét.
  (Rousseau, 1978, 11.)

15

• Tanulságos Rousseau alaposan kidolgozott
  antropológiai alapokra helyezett gyermekképe.
• Eszerint az embergyerek újszülött-kori
  természetes állapotában egyensúly van a
  szükségletek és az ezek kielégítésére hivatott
  képességek között Kezdetben így is rendezte be
  ot a természet, amely mindent a legjobban intéz.
  Nem ad mást a kezébe, mint a fennmaradásához
  szükséges vágyakat s a kielégítésükhöz elegendo
  képességeket. Minden egyéb képességet mindegy
  tartalékul helyezett el lelke legmélyén, hogy ha
  kell, kifejlodhessenek. Csak ebben az
  osállapotban van a képesség és a vágy
  egyensúlyban, s csak itt van úgy, hogy az ember
  nem boldogtalan. (Rousseau, 1978, 52.)

16

• Ez az idilli állapot azonban nem tarthat soká. Ez
  a tünékeny idill csak a születés utáni elso
  pillanat töredékére terjed ki.
• Az újszülött önmaga ugyanis nem képes a
  legalapvetobb létfenntartási szükségletei
  kielégítésére sem, ezért hamar megbomlik a
  harmónia.
• Mivel egyedül nem boldogul, segítségre van
  szüksége A gyermek érzi szükségleteit, de nem
  tudja kielégíteni. Másnak a segítségéért
  könyörög, ezért kiáltozik. Ha éhes vagy szomjas,
  sír. Ha túl hideget érez vagy meleget, sír. Ha
  mozgásra van szüksége, de nem engedik mozogni,
  sír. Ha aludni akar, de nem hagyják békében,
  sír. (Rousseau, 1978, 39.)

17

• A gondozó, a nevelo alapveto feladata, hogy a
  gyermek elemi szükségleteit kielégítse, majd
  tanítsa meg a gyermeket ezek önálló
  kielégítésére.
• Óvakodjék azonban a felmerülo fölösleges vágyak
  igények válogatás nélküli teljesítésétol, mivel
  ezzel elkényeztetheti, önzové teheti a gyereket
  A gyermek elso könnye kérés. Ha nem ügyelünk rá,
  csakhamar parancs lesz belole. (Rousseau, 1978,
  40. o.)
• A kényezteto nevelés helyett melyet
  lépten-nyomon kárhoztat, akárcsak elodjei
  Montaigne és Locke , tanítsuk meg a gyereket
  arra, hogy a lelke mélyén tartalékul
  elhelyezett képességcsírákat folyamatosan
  fejlessze, muvelje.
• Ez a természetes nevelés lesz hivatott arra, hogy
  az emberi lélek ideális egyensúlyi állapotát, a
  vágyak és a képességek közti harmóniát most más
  magasabb szinten újra és újra megteremtse.

18

• Emil nevelése a természetes ember nevelése,
  pontosabban a természetes emberi állapot
  visszaállítása.
• Rousseau távolról sem igyekszik beilleszteni a
  gyereket a korabeli társadalom kereti közé,
  hiszen ezt a társadalmi berendezkedést
  erkölcstelennek, romlottnak tarja. Nyilvános
  nevelés nem létezi többé írja , és nem is
  létezhet többé, mert ahol nincs haza, ott
  honpolgárok sem lehetnek. Ezt a két szót haza és
  honpolgár ki kell törölni a modern nyelvekbol.
  (Rousseau, 1978, 15.)

19

• Rousseau eszménye a természetes ember (homme
  naturel), akinek képességei és igényei
  harmóniában vannak egymással azt akarja, amit
  képes elérni.
• Az ilyen ember egy önálló, autark, szabad lény.
  A gyermek ilyen lénynek születik.
• A gyermekkor ezért nem hiányállapot, a gyermek
  nem tökéletlen felnott.
• A gyermekkor önértékkel rendelkezo életkor,
  fontos szereppel rendelkezik az emberi életkorok
  folyamatában.
• Mint minden életkor, ez is tökéletesen
  teljes-értéku.

20

• Rousseau szerint a gyermekkor jelenét nem szabad
  feláldozni a felnottkor bizonytalan jövojéért
  Szeressétek a gyermekkort!
• Ennek a jelenre koncentrálásnak nemcsak
  filozófiai mélységekben rejlo okai vannak.
  Egészen egyszeruen arról van szó, hogy a 18.
  századba a csecsemo- és gyermekhalandóság még
  mindig rendkívül magas.
• Rousseau ki akarja használni a túlságosan rövid
  emberi lét még rövidebb gyermekkorának minden
  pillanatát.

21

• A gyermekkor természetes létállapota
  (Naturstand) az o értelmezésében értékekkel
  felruházott, kívánatos harmóniával teljes
  állapot.
• A gyermeki fejlodés célja nem a felnottség,
  hanem a teljes értéku gyermekiség (l enfant
  fait) állapotának elérése.
• Ennek eszköze pedig az önkibontakozásnak a nevelo
  által segített folyamata, amely az érzékszervek
  fejlodésével kezdodik, az értelem
  kibontakozásával folytatódik, végül az erkölcs
  megszilárdulásában csúcsosodik ki.

22

• A tizenkét éves gyerek például elért a
  gyermekkor csúcsára, boldog, kiegyensúlyozott.
  A pubertás kor fantáziái és érzelmi hullámai még
  nem zavarják lelki nyugalmát.
• Ez a gyermekségében kiteljesedett gyermek
  egyúttal a nemes vadember jellemvonásait is
  hordozza.
• Az oseredeti természettel teljes harmóniában élo
  népcsoportok természetes életmódját nemcsak a
  civilizációtól messze lehet megvalósítani, hanem
  a természetes gyermekkor keretei között is.
• Rousseau itt a romantikus gyermekideál
  szószólójává válik.

23

• Rousseau eloször alkot a gyermekkor történetében
  teológiai premisszáktól mentes, szekuláris
  alapokon nyugvó gyermek-antropológiát.
• Felfogása szerint a gyermek érzékelo értelemmel
  felruházott autonóm lény. Nem idegenek tole a
  pillanat hatása alatt hozott gyors döntések és
  spontán cselekvések.
• A gyermeki autonómiában Rousseau a természetes
  létállapot osi harmóniáját csodálja.
• A nevelés célját is ennek rendeli alá

24

• Élni erre a mesterségre akarom megtanítani.
  Beismerem, hogy ha kezembol kikerül, nem lesz o
  sem bíró, sem katona, sem pap. Eloször is ember
  lesz. (Rousseau, 1978, 16.) Vagy másutt
  Boldognak kell lenni kedves Emil, ez minden
  érzékeny lény célja ez az elso vágy amelyet
  belénk oltott a természet, és az egyetlen, amely
  sohasem hagy el bennünket (Rousseau, 1978,
  408.).
• Tehát nem a mintaszeru állampolgár nevelése
  Rousseau célja mint késobb a 19. század
  neveléstanainak többségében , nem olyan polgáré,
  aki egy adott mesterség alapos ismeretével
  zökkenomentesen beilleszkedhet be a korabeli
  társadalom szövedékébe.

25

• A nevelés célja nála már nem az elegáns úriember
  (gentilhomme) vagy a hasznos állampolgár
  kiformálása, hanem az ember nevelése, az eredendo
  emberi képességek kibontakoztatása (negatív
  nevelés).
• Felfogása szerint az anyai szeretet a gyermek
  természetes fejlodésének garanciája.
• Az új antropológián nyugvó romantikus
  gyermekkép a gyermek iránti szeretetet
  tiszteletet és bizalom felértékelodését
  eredményezi a pedagógiai századában és késobb.