1. dia

1
Alkalmazott növénytan 10. eloadás
2
Hegy- és dombvidéki (patakmenti) ligeterdok

• Hegy- és dombvidékeink patakvölgyeiben, általában
  200 m tszfm. felett találhatók
• A mozgó patakvíz a talajt rendszerint felszínig
  átitatja
• A mezoklíma huvösebb, párásabb a makroklímánál
• Lejtohordalék-erdotalajok és réti erdotalajok
  jellemzoek

3

• A lombkoronaszint zárt, helyenként felnyíló,
  egyszintes
• Jellemzo állományalkotó fafaja a mézgás éger
  (Alnus glutinosa).
• Tipikus elegyfák törékeny fuz (Salix fragilis),
  zselnicemeggy (Padus avium), vadalma (Malus
  sylvestris), magas koris (Fraxinus excelsior)
• Ritkább elegyfák rezgo nyár (Populus tremula),
  hegyi szil (Ulmus glabra) és gyertyán (Carpinus
  betulus)

4

• A cserjeszint alacsony, néha közepes borítású,
  higrofil, mezohigrofil cserjék alkotják
  kutyabenge (Frangula alnus), kányabangita
  (Viburnum opulus), fekete bodza (Sambucus nigra),
  vörösgyurusom (Cornus sanguinea), vörös ribiszke
  (Ribes rubrum), farkasboroszlán (Daphne
  mezereum), hamvas szeder (Rubus caesius)

5

• Fényben gazdag részeken, lián természetu fajok
  kúsznak a cserjékre és fákra erdei iszalag
  (Clematis vitalba), komló (Humulus lupulus),
  felfutó sövényszulák (Calystegia sepium)

6

• A gyepszint rendszerint magas borítású, fajgazdag
• Dominálnak a higrofil, mezofil és nitrofil fajok.
• A magaskórósok is sikeresek vörös acsalapu
  (Petasites hybridus), podagrafu (Aegopodium
  podagraria), halvány aszat (Cirsium oleraceum),
  réti legyezofu (Filipendula ulmaria), hibrid
  japánkeserufu (Reynoutria x bohemica), bíbor
  nenyúljhozzám (Impatiens glandulifera), magas
  aranyvesszo (Solidago gigantea).

7

• A harasztok közül az óriás zsurló (Equisetum
  maximum), erdei zsurló (E. sylvaticum),
  hölgypáfrány (Athyrium filix-femina), pajzsikák
  (Dryopteris spp.) említendo
• Jellemzo sásfajok a selyemsás (Carex brizoides),
  csüngo sás (C. pendula), ritkás sás (C. remota),
  posványsás (C. acutiformis)

8

• Tipikus fajok aranyos veselke (Chrysosplenium
  alternifolium), erdei nenyúljhozzám (Impatiens
  noli-tangere), farkasszolo (Paris quadrifolia),
  keseru kakukktorma (Cardamine amara), tavaszi
  tozike (Leucojum vernum), erdei madársóska
  (Oxalis acetosella),

9

• Patakmenti ligeterdok az Északi- és
  Dunántúli-középhegységben, Nyugat- és
  Dél-Dunántúlon egyaránt elofordulnak

• Nyugat-Dunántúlon a hamvas éger (Alnus incania)
  is megjelenik szórványosan
• Montán jellegu, ritka faj még a struccharaszt
  (Matteuccia struthiopteris), osztrák zergevirág
  (Doronicum austriacum), fehér acsalapu (Petasites
  albus), fecsketárnics (Gentiana asclepiadea),
  Teleki-virág (Telekia speciosa)

10
Gazdasági és természetvédelmi jelentoség

• Keskeny, sávszeru megjelenés miatt erosen
  sebezhetok
• Korábban a kiirtott állományok helyén kaszálókat
  alakítottak ki.
• A bányászattal járó vízkiemelések miatt az utóbbi
  évtizedekben több patak vize eltunt vagy
  megfogyatkozott
• Az égerliget helyére nemes nyárakat, füzeket, a
  magasabb régiókban lucfenyot ültettek.
• A zavarások miatt helyenként eroteljes gyomosodás
  figyelheto meg.

11
LÁPERDOK

• A láperdok elsosorban a síkvidéken, ritkábban a
  hegy- és dombvidéken, lefolyástalan
  mélyedésekben, medencékben jönnek létre

• A talajvíz az év során jelentos részben vagy
  állandóan a talajszint fölé emelkedik, s alig
  mozog.
• Ez a pangóvíz oxigénben szegény, ezért a szerves
  anyagok lebomlására a tozegesedés jellemzo, s
  jelentos lehet a tozegfelhalmozódás is.

• A huvös mezoklíma és a hideg talajok miatt a
  láperdok és cserjések sok hidegkori maradványfaj
  refúgiumaként szolgálnak, jelentoségük ezért is
  kiemelkedo

12
Égerlápok

• Foként a síkvidékeken, ritkábban a hegy- és
  dombvidékeken, általában alacsony (200 m) tszfm.
  alatt jöttek létre

• A talajvízszint a tenyészidoszakban mindig
  magasan van, egyes égerlápokban állandó a
  vízborítás

• Az oxigénben szegény pangóvíz miatt a szerves
  anyagok lebomlása lassú, jellemzo folyamat a
  tozegesedés, melynek következtében síkláp és
  lápos réti talajok jönnek létre

13

• A lombkoronaszint egyszintes, állományalkotó
  fafaja a pangó vizet is elviselo mézgás éger
  (Alnus glutinosa).

• Az égerlápoknak kevés elegyfája van
  zselnicemeggy (Padus avium) gyakoribb, ritkán
  rezgo nyár (Populus tremula), szorös nyír (Betula
  pubescens) és vénic-szil (Ulmus laevis) is
  elegyedik

14

• A mézgás éger eros árnyalása, a pangó víz miatt a
  cserjeszint alacsony vagy közepes borítású,
  higrofil fajokból épül fel kutyabenge (Frangula
  alnus), kányabangita (Viburnum opulus),
  rekettyefuz (Salix cinerea), a ritka füles fuz
  (S. aurita), hamvas szeder (Rubus caesius), vörös
  ribiszke (Ribes rubrum)

15

• A gyepszint borítása a vízborítás idotartamától
  és kiterjedésétol függ, mozaikos felépítésu.
• A fajgazdag gyepszintben a higrofil fajok és
  nitrofil fajok uralkodnak.
• Jellemzoek a magaskórósok is.
• Több páfrányfaj is fölbukkan tozegpáfrány
  (Thelypteris palustris) szálkás és széles
  pajzsika (Dryopteris carthusiana, D. dilatata),
  hölgypáfrány (Athyrium filix-femina)

16

• A nyílt foltokon, szegélyeken sikeresek a liánok
  ebszolocsucsor (Solanum dulcamara), sövényszulák
  (Calystegia sepium), komló (Humulus lupulus).

17

• A sásokfüvek szintén nagy fajszámmal, s
  helyenként nagy borítással képviseltetik magukat
  a rostostövu sás (Carex appropinquata),
  zsombéksás (C. elata), nyúlánk sás (C. elongata),
  posványsás (C. acutiformis), villás sás (C.
  pseudocyperus) hólyagos sás (C. vesicaria),
  gyepes sédbúza (Deschampsia caespitosa), vízi
  harmatkása (Glyceria maxima)

18
További fajok sárga noszirom (Iris pseudacorus),
mocsári galaj (Galium palustre), békaliliom
(Hottonia palustris), mocsári nefelejcs (Myosotis
palustris), menták (Mentha spp), mocsári gólyahír
(Caltha palustris), fekete nadályto (Symphytum
officinale), vidrafu (Menyanthes trifoliata),
réti füzény (Lythrum salicaria), mocsári
tisztesfu (Stachys palustris)
19

• A tozeges talajfelszínen vagy a lábas égerek
  gyökfojén helyenként számottevo a mohafajok
  borítása lápi moha (Aulacomnium palustre),
  fácska moha (Climacium dendroides), közönséges
  ligetmoha (Mnium cuspidatum), lapított májmoha
  (Radula complanata), és a ritka tozegmohák
  (Sphagnum spp.)

• Az égerlápok az Északi- és Dunántúli-középhegységb
  en szórványosan fordulnak elo, Nyugat-Dunántúlon,
  Dél-Dunántúlon és az Alföldön valamivel
  gyakoribbak.

20
Gazdasági és természetvédelmi jelentoség

• A mézgás éger és magyar koris értékes faanyaga
  miatt az égerlápok erdogazdasági hasznosítás
  alatt állnak.

• A környezo mezogazdasági területekrol bemosódó
  vegyszerek eutrófizációt, gyomosodást,
  eljellegtelenedést okoznak.
• Az égerlápokra nagy veszélyt jelentenek a
  különféle célzatú vízrendezések.

21
Fuz- és nyírlápok

• A foként reliktum fuzlápok (lápcserjések) és
  nyírlápok termohelye hasonló az égerlápokéhoz, de
  a vízborítás gyakoribb és jelentosebb.
• Foleg a síkvidékekre jellemzok, de egyes tagjaik
  a hegydombvidékeken is megtalálhatók

22

• A nyírlápokra közepes záródású lombkoronaszint
  jellemzo, melyben a ritka és védett szorös nyír
  (Betula pubescens) illetve babérfuz (Salix
  pentandra) dominál, elegyfaként a bibircses nyírt
  (Betula pendula) és rezgo nyárat (Populus
  tremula) lehet felfedezni

23

• A cserjeszint a fuzlápoknál jól fejlett, magas
  borítású, állományalkotó a higrofil rekettyefuz
  (Salix cinerea), mészmentes termohelyen a füles
  fuz (S. aurita) és kutyabenge (Frangula alnus) is
  megjelenik.
• A nyírlápok cserjeszinje közepes borítású, a
  fuzlápoknál említett cserjefajok jelennek meg
  bennük.

24

• Mindkét élohelynél a gyepszint alacsony vagy
  közepes borítású, közepesen fajgazdag, s higrofil
  elemekkel jellemezheto.
• Gyakoriak és tömegesen jelennek meg a magassások
  és nagytermetu fufajok posványsás (Carex
  acutiformis), zsombéksás (C. elata), villás sás
  (C. pseudocyperus), csorös sás (C. rostrata),
  lápi nádtippan (Calamagrostis canescens), nád
  (Phragmites australis), vízi harmatkása (Glyceria
  maxima), keskenylevelu gyékény (Typha
  angustifolia).

25

• A nyírlápok és a fuzlápok egy része hidegkori
  maradványfajok refúgiumai.

• Glaciális reliktum a mocsári angyalgyökér
  (Angelica palustris), tozegeper (Comarum
  palustre), hamuvirág (Ligularia sibirica),
  zergeboglár (Trollius europaeus), lápi csalán
  (Urtica kioviensis).

26

• A mohaszint hiányzik vagy változó borítású,
  bizonyos típusokban a tozegmohák (Sphagnum spp.)
  jelentenek különleges értéket.

• A fuz- és nyírlápok nagyon szórványosan és kis
  területen találhatók az országban. A nyírlápok
  egykoron a Nyírségre és a Hanságra voltak
  jellemzok, az utóbbi helyrol eltuntek.

• Tozegmohás fuzláp elofordul a SzatmárBeregi-síkon
  (Csaroda), Dél-Dunántúlon (Szenta),
  Nyugat-Dunántúlon (Koszeg, Orség, Vend-vidék) és
  a Magyar Középhegységben (Egerbakta, Kelemér,
  Sirok, Szentendre, Zalaszántó)

27
Gazdasági és természetvédelmi jelentoség

• Reliktum nyír- és fuzlápjainkat a vízelvezetések,
  termohelyeik föltörése veszélyezteti.
• Kis területeik miatt könnyen sebezhetok,
  bolygatott termohelyeikre a gyomfajok gyorsan
  betörnek, és jellegtelenné teszik az
  állományokat.
• A környezo mezogazdasági területek
  vegyszerbemosódása eutrofizációt okoz.
• Helyenként nemesnyárasok vagy amerikaikorisesek
  kerültek a helyükre.
• alamennyi meglévo állományuk védendo,
  vegetációtörténeti jelentoségük és sebezhetoségük
  miatt mindenféle beavatkozástól mentesíteni kell
  oket

28
ERDOSSZTYEPP ERDOK

• A keleti erdossztyepp zóna legnyugatibb nyúlványa
  elér a Kárpát-medencébe, ahol a makroklíma által
  elsodlegesen befolyásolt lösztölgyes a síkvidék
  klímazonális erdotársulása

• A többi erdossztyepp erdonk kialakulásában az
  edafikus feltételeknek (homok, szik) és az
  antropogén hatásoknak is jelentos szerepe van.

• Állományaik rendszerint mozaikos felépítésuek, a
  kisebbnagyobb erdofoltok sztyeppfoltokkal
  váltakoznak, de elofordulnak nagyobb
  kiterjedésuek a zárt állományok is.

• Lombkoronaszintjükben foleg a kocsányos tölgy
  dominál.
• Cserjeszintjük fejlett, fajgazdag, zömmel xerofil
  fajok építik fel, gyepszintjükben, mely közepes
  vagy magas borítású, szintén a xerofil fajok
  uralkodnak

29
Lösztölgyesek

• Síkvidékeink árvízmentes hátságain, széles
  löszhátakon plakor helyzetben, alföldperemi és
  hegylábi részeken, alacsony dombvidékeken,
  elohegységekben lösz (esetleg pannon agyag)
  alapkozeten létrejövo zonális és regionális
  élohelytípus a lösztölgyes, alacsony (200 m
  alatti) tszfm. magasságnál.

• Az évi csapadék az erdotenyészet alsó határán
  mozog, ezért löszgyepekkel és löszpusztai
  cserjésekkel váltakozhatnak a kisebbnagyobb
  erdofoltok

• A többletvízhatástól független, humuszban gazdag
  talajok típusa csernozjom barna erdotalaj,
  karbonátmaradványos barna erdotalaj, ritkábban
  barnaföld vagy humuszkarbonát talaj lehet

30

• Állományaik vagy nyíltak, helyenként
  löszgyepekkel és cserjésekkel váltakoznak

• A felso lombkoronaszint alatt egy gyengén fejlett
  alsó szint is esetenként megfigyelheto

• Állományalkotó fafaja a kocsányos tölgy (Quercus
  robur), elegyfaként jellemzo lehetett az alföldön
  mára megritkult olasz tölgy (Q. virgiliana) is.
• A laza második lombkoronaszintben megtalálható a
  mezei juhar (Acer campestre), mezei szil (Ulmus
  minor), vadkörte (Pyrus pyraster), ritkábban a
  vadalma (Malus sylvestris).

31

• A fényben gazdag erdobelsoben magas borítású,
  fajgazdag, xerofil fajokból felépülo cserjeszint
  alakul ki

• Jellemzo fajok törpe mandula (Amygdalus nana) és
  csepleszmeggy (Cerasus fruticosa), parlagi rózsa
  (Rosa gallica), egybibés galagonya (Crataegus
  monogyna), bibircses és csíkos kecskerágó
  (Euonymus verrucosus, E. europaeus), kökény
  (Prunus spinosa), fagyal (Ligustrum vulgare),
  varjútövisbenge (Rhamnus catharticus),
  vörösgyurusom (Cornus sanguinea), tatár juhar
  (Acer tataricum)

32

• A magas borítású gyepszint fajgazdag, xerofil
  fajok képviseltetik magukat bársonyos tüdofu
  (Pulmonaria mollissima), erdei szellorózsa
  (Anemone sylvestris), tarka noszirom (Iris
  variegata), bugás macskamenta (Nepeta pannonica),
  nagyezerjófu (Dictamnus albus), macskahere
  (Phlomis tuberosa), magyar zergevirág (Doronicum
  hungaricum), tavaszi hérics (Adonis vernalis),
  pusztai meténg (Vinca herbacea), erdei
  gyöngyköles (Lithospermum purpureo-coeruleum),
  széleslevelu salamonpecsét (Polygonatum
  latifolium

33

• A xeromorf megjelenésu füveksások tollas
  szálkaperje (Brachypodium pinnatum), erdei
  szálkaperje (B. sylvaticum), magas gyöngyperje
  (Melica altissima), barázdált csenkesz (Festuca
  rupicola), vékony csenkesz (F. valesiaca), sárgás
  sás (Carex michelii)

34

• Egykor a Nagy- és Kisalföld löszhátain, peremi
  részein kiterjedt állományai voltak. Ma már csak
  kis területu maradványállományai vannak, az
  alföldperemi részen híres a Bükkalján (Ostoros,
  Kerecsend) és erosen átalakult foltokban a
  Mezoföldön, illetve a Nagyalföld még néhány
  pontján.

Gazdasági és természetvédelmi jelentoség

• Területük java részét már korábban felszántották
  vagy legelové alakították.
• Bizonyos állományaikat kultúrerdokkel
  (nemesnyáras, akácos, erdeifenyves,
  feketefenyves) váltották fel.
• Megmaradt lösztölgyes maradványainkban kerülendo
  az erdogazdálkodás.
• Vissza kell fogni a betöro adventív fajokat (pl.
  akác), a ritkuló állományfoltokon viszont nem
  feltétlenül kell mindenütt felújítást.

35
Sziki tölgyesek

• Sziki tölgyeseink a síkvidékek árvízmentes, de a
  talajvíztükörrel kapcsolatban álló lapályain
  találhatók alacsony (200 m alatti) tszfm.
  magasságnál, létrejöttük összefügg a
  lecsapolásokkal, árvízmentesítésekkel.
• Ezek következtében a legszárazabb területeken a
  korábbi tölgy koris szil ligeterdo ill.
  lösztölgyes foltok termohelye elszikesedett, a
  felsobb talajrétegekben megindult a
  sófelhalmozódás.
• A talajképzo kozet részben öntés eredetu hordalék
  (agyag, homok, stb.), részben áthalmozott lösz.

36

• Állományai nyíltak, mozaikosak, helyenként szikes
  gyepekkel (sziki magaskórósokkal) váltakozók,
  tipikus erdossztyeppek

• A termohelyi szélsoségek (szik, idoszakosan kevés
  víz) következtében a fafajok gyenge növekedésuek,
  az alacsony záródás miatt elágazók, esetenként
  letörpülok

• A lombkoronaszint és cserjeszint fajösszetétele
  nagyban hasonlít a lösztölgyesekéhez és a tölgy
  koris szil ligeterdokéhez.
• Állományalkotó fafaja a kocsányos tölgy (Quercus
  robur), a felso lombkoronaszintben ott található
  még a magyar koris (Fraxinus angustifolia ssp.
  danubialis) és a fehér nyár (Populus alba) is.
• A laza második lombkoronaszintben a mezei szil
  (Ulmus minor), mezei juhar (Acer campestre) és
  vadkörte (Pyrus pyraster) bukkan fel.

37

• A cserjeszintben tipikus faj a kontinentális
  tatár juhar (Acer tataricum), valamint a
  vörösgyurusom (Cornus sanguinea), egybibés
  galagonya (Crataegus monogyna), csíkos kecskerágó
  (Euonymus europaeus), kökény (Prunus spinosa) és
  fagyal (Ligustrum vulgare).

38

• A nyílt, fátlan részeken dominálnak a nagyobb
  termetu, esetenként magaskórósodásra is hajlamos
  sziki fajok, bárányüröm (Artemisia pontica),
  sziki üröm (A. maritima), réti oszirózsa (Aster
  sedifolius), sóvirág (Limonium gmelini), magyar
  zergevirág (Doronicum hungaricum), orvosi kocsord
  (Peucedanum officinale), fuzlevelu peremizs
  (Inula salicina)

39

• A zárt, erdofoltokkal borított részeken foként
  xeromezofil jellegu lomberdei fajok lépnek fel,
  így az erdei szálkaperje (Brachypodium
  sylvaticum), magas gyöngyperje (Melica
  altissima), szálkás tarackbúza (Agropyron
  caninum), bársonyos tüdofu (Pulmonaria
  mollissima), erdei gyöngyköles (Lithospermum
  purpureo-coeruleum), széleslevelu salamonpecsét
  (Polygonatum latifolium)

40

• A sziki tölgyes egykor a Nagyalföld szolonyec
  szikesein többfelé megtalálható volt. Ma már csak
  maradványokkal találkozunk a Hortobágyon (pl.
  Ohat, Újszentmargita), a Körösök mentén (pl.
  Hencida, Bélmegyer), a Zagyva alsó folyása
  mentén, s a kisalföldi Kemenesalján is található
  hasonló jellegu állománya

Gazdasági és természetvédelmi jelentoség

• Az erdossztyepp karakter kialakításában és
  fenntartásában a korábbi legeltetéseknek is
  jelentos szerepe volt.
• Napjainkban a behúzódó adventív fa- és
  cserjefajok (pl. akác, amerikai koris,
  keskenylevelu ezüstfa, gyalogakác) veszélyeztetik
  az állományokat

41
Homoki tölgyesek

• A síkvidékek árvízmentes hátságain, savanyú vagy
  meszes homok alapkozeten, ritkábban árterekbol
  kiemelkedo térszínek sík, enyhén hullámos
  felszínein, alacsony (200 m alatti) tszfm.
  Magasságnál
• A homok a nyers lösznél jobb vízemelo, de
  rosszabb víztartó képességu, ezért a kevésbé
  szélsoséges, magasabb talajvíztükru
  termohelyeken, nagy területen zárt állományokkal
  találkozunk, s csak az extrém termohelyeken
  jelennek meg a nyílt, homoki gyepekkel mozaikoló,
  tipikus erdossztyepp állományok

42

• A nyílt homoki tölgyes erdofoltjai alacsonyabb
  záródásúak, a fafajok gyengébb növekedésuek,
  esetenként letörpülok

• Állományalkotó fafaj a kocsányos tölgy (Quercus
  robur), jellemzo elegyfaj a fehér nyár (Populus
  alba), mezei juhar (Acer campestre), mezei szil
  (Ulmus minor), vadkörte (Pyrus pyraster). Savanyú
  homokon, megjelenik a rezgo nyár (Populus
  tremula) és a bibircses nyír (Betula pendula)

43

• A kedvezo fényviszonyok, a megfelelo
  vízgazdálkodás miatt magas borítású, fajgazdag
  cserjeszinttel találkozunk, melyet xerofil,
  xeromezofil fajok építenek fel boróka (Juniperus
  communis), egybibés galagonya (Crataegus
  monogyna), fagyal (Ligustrum vulgare), kökény
  (Prunus spinosa), mogyoró (Corylus avellana),
  tatár juhar (Acer tataricum), vörösgyurusom
  (Cornus sanguinea), csíkos kecskerágó (Euonymus
  europaeus), gyepurózsa (Rosa canina),
  varjútövisbenge (Rhamnus catharticus)

44

• A gyepszint szintén magas borítású, fajgazdag,
  jellegzetesek a xerofil (részben homoki) fajok

• Az árnyalás nélküli részeken homokpusztai fajok
  uralkodnak homoki csenkesz (Festuca vaginata),
  barázdált csenkesz (F. rupicola), vékony csenkesz
  (F. valesiaca), árvalányhajak (Stipa spp.),
  erdélyi gyöngyperje (Melica transsylvanica), ágas
  homokliliom (Anthericum ramosum), koloncos
  legyezofu (Filipendula vulgaris), homoki noszirom
  (Iris arenaria), sarlós gamandor (Teucrium
  chamaedrys).

45

• A nyílt változat erdofoltjaira, árnyasabb
  állományrészeire és a zárt változatra a következo
  fajok jellemzok erdei szálkaperje (Brachypodium
  sylvaticum), ligeti perje (Poa nemoralis),
  szálkás tarackbúza (Agropyron caninum),
  gyöngyvirág (Convallaria majalis), széleslevelu
  és soktérdu salamonpecsét (Polygonatum
  latifolium, P. odoratum), erdei ibolya (Viola
  sylvestris), erdei és komagvú gyöngyköles
  (Lithospermum purpureo-coeruleum, L. officinale)

46

• A homoki tölgyesek egykor a Nagyalföld (Nyírség,
  DunaTisza köze, Tengelici-homokvidék) és
  Kisalföld (Szigetköz, Komáromi-síkság)
  homokvidékein sokfelé, nagyobb kiterjedésben
  voltak megtalálhatók.

Gazdasági és természetvédelmi jelentoség

• A homoki tölgyesek területcsökkenésének egyik
  legfontosabb oka a többnyire megfontolatlan és
  indokolatlan talajvízszint csökkentés
• Másik ok az, hogy a nehéz felújítás miatt a
  nagyobb fatermés reményében idegenföldi
  fafajokkal kultúrállományokat létesítettek
  termohelyükön.
• Nagyobbrészt az akác, kisebb részt a nemes
  nyárak, erdei- és feketefenyo, simafenyo, vörös
  tölgy, fekete dió hódította el területüket, s
  semmisítette meg a homoki tölgyes élohelyeket

47

• KULTÚRERDOK
• A kultúrerdok termohelyein korábban
  természetes/természetszeru erdok álltak vagy
  mezogazdasági muvelést folytattak.
• A kultúrállományokat rendszerint elegyetlenül,
  egyetlen fafajjal létesítik, a nem oshonos
  fafajok és a nemesített fajták foglalják el a
  legnagyobb részarányt, de oshonos fafajokból is
  létesítenek kultúrerdoket.
• Intenzív módon kezelik oket, gyakoriak az
  eroteljes agrotechnikai beavatkozások,
  vágásfordulójuk általában közepes vagy alacsony.
• Gyepszintjük rendszerint fajszegény, mely
  többnyire bolygatástzavarást jelzo fajokból épül
  fel.

48
Akácosok

• A sík- és dombvidékek, ritkábban hegyvidékek laza
  talajain, homok vagy lösz alapkozeten találjuk
  többnyire állományaikat.
• Az akác gyors növekedésu, nagy fényigényu, eros
  vegetatív felújulóképességu (to- és gyökérsarj),
  gyenge társulásképességu fafaj.
• Állományai többnyire elegyetlenek, a fás növények
  közül az adventív nyugati ostorfa (Celtis
  occidentalis), kései meggy (Padus serotina),
  alásfa (Ptelea trifoliata) és a honos fekete
  bodza (Sambucus nigra) képes az akácosokban
  megélni.

49

• A nagyon száraz termohelyre ültetett akácosokba a
  gyakoribb xerofil cserjefajok benyomulhatnak, így
  a közönséges boróka (Juniperus communis),
  egybibés galagonya (Crataegus monogyna), kökény
  (Prunus spinosa), gyepurózsa (Rosa canina). A
  félnedves termohelyu, többször sarjaztatott
  állományok cserjeszintjében a fekete bodza
  (Sambucus nigra) szaporodhat el.

50

• A gyepszint fajszegény és sajátos fajösszetételu.
• A koratavaszitavaszi aszpektus tömegesen
  megjeleno egyéves nitrofil növényei a tyúkhúr
  (Stellaria media), piros árvacsalán (Lamium
  purpureum), nehézszagú gólyaorr (Geranium
  robertianum), ragadós galaj (Galium aparine),
  zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium ssp.
  trichosperma), borostyánlevelu veronika (Veronica
  hederifolia), valamint az évelo vérehulló
  fecskefu (Chelidonium majus).

51

• Ebben az aszpektusban szintén a
  nitrogéntöbbletnek köszönhetoen
  hagymásokgumósok is megfigyelhetok, mint a
  salátaboglárka (Ficaria verna), kígyóhagyma
  (Allium scorodoprasum), mezei tyúktaréj (Gagea
  pratensis), üstökös gyöngyike (Muscari comosum),
  kónya sárma (Ornithogalum boucheanum).

52

• A szárazabb termohelyeken a fufélék dominálnak,
  képviselojük a meddo rozsnok (Bromus sterilis),
  siskanád (Calamagrostis epigeios), keskenylevelu
  perje (Poa angustifolia).

53

• Az üdefélnedves termohelyek tavaszinyári
  aszpektusában viszont a jó tápanyagellátásnak és
  vízgazdálkodásnak köszönhetoen a magaskórósok
  szaporodnak el aranyvesszo (Solidago gigantea),
  egynyári seprence (Stenactis annua), nagy csalán
  (Urtica dioica), szúrós gyöngyajak (Leonurus
  cardiaca), selyemkóró (Asclepias syriaca), kender
  (Cannabis sativa), fekete peszterce (Ballota
  nigra), kányazsombor (Alliaria petiolata),
  kenderkefüvek (Galeopsis spp.)

54
Gazdasági és természetvédelmi jelentoség

• Akácosokat ma a faállománnyal borított terület
  több mint 23 -án találunk
• Az akác agresszív vegetatív terjeszkedése
  (gyökérsarjakról) és jellegtelen nitrofil
  lágyszárú növényeinek térhódítása miatt súlyos
  károkat okozott természetszeru erdeinkben,
  elsosorban alföldi tölgyeseinkben.
• Kiirtása nehéz feladat, az akácosok átalakítása
  csak vegyszerek (arboricid) alkalmazásával viheto
  végbe.
• Gondot jelent az is, hogy az akác termohelyét
  gyorsan kiéli, s állományainak egy jelentos
  részét a nagyon drasztikus tuskózás, mélyszántás
  után újítják fel

55
Nemesnyárasok és nemesfüzesek

• A nemes nyár és nemes fuz faültetvények a fuz
  nyár és tölgy koris szil ligeterdok helyén,
  illetve lecsapolt lápterületeinken, továbbá nemes
  nyárasok üdébb alföldi tölgyeseink helyén
  találhatók
• A nagyon gyorsan növo, termohellyel szemben
  igényes nemes nyár és nemes fuz fajtákat
  szabályos, tág hálózatban ültetik, állományaikat
  agrotechnikai úton (pl. tárcsázás, vegyszerezés)
  suru idoközökben kezelik

56

• Az elobbi, jobb vízgazdálkodású típusban
  mesterséges vagy szubspontán úton rendszerint
  megjelenik az adventív zöld juhar (Acer negundo),
  amerikai koris (Fraxinus pennsylvanica), nyugati
  ostorfa (Celtis occidentalis), a cserjeszintben
  pedig tömeges lehet a szintén idegenhonos
  gyalogakác (Amorpha fruticosa), illetve a honos
  hamvas szeder (Rubus caesius).

57

• A tápanyagokban gazdag, jó vízellátású
  termohelyen nagyon jellegzetes a liánok
  megjelenése, melyek a fákra kapaszkodnak fel
  süntök (Echinocystis lobata), komló (Humulus
  lupulus), fekete földitök (Bryonia alba), felfutó
  sövényszulák (Calystegia sepium), ebszolo csucsor
  (Solanum dulcamara)

58

• magas borítású gyepszintben a magaskórósok
  dominálnak nagycsalán (Urtica dioica),
  farkasalma (Aristolochia clematitis), subás
  farkasfog (Bidens tripartita), sédkender
  (Eupatorium cannabinum), magas aranyvesszo
  (Solidago gigantea), egynyári seprence (Stenactis
  annua), bíbor nebáncsvirág (Impatiens
  glandulifera), kisvirágú nebáncsvirág (I.
  parviflora), amerikai oszirózsák (Aster spp.),
  napraforgók (Helianthus spp.), kúpvirágok
  (Rudbeckia spp.), szerbtövisek (Xanthium spp.).

59

• rosszabb vízgazdálkodású nemesnyáras típusra
  inkább az elegyfajok és cserjeszint hiánya
  jellemzo. A nagyszámú gyom közül ki lehet emelni
  a selyemkóró (Asclepias syriaca), kender
  (Cannabis sativa), bogáncsok (Carduus spp.),
  aszatok (Cirsium spp.), betyárkóró (Erigeron
  canadensis), bojtorjánok (Arctium spp.), a
  fufélék közül a tarackbúza (Agropyron repens),
  siskanád (Calamagrostis epigeios), csillagpázsit
  (Cynodon dactylon), keskenylevelu perje (Poa
  angustifolia), közönséges kakaslábfu (Echinochloa
  crus-galli) fajokat

60
Gazdasági és természetvédelmi jelentoség

• Nemesnyárasokat és nemesfüzeseket elsosorban
  alföldjeinken, ritkábban nemesnyárasokat
  dombvidéki tájainkon is találunk, a faállománnyal
  borított terület 7.0 -át foglalják el
  (nemesnyárasok 6,9 , nemesfüzesek 0,1 ).
• A rövid vágásfordulójú nemesnyárasok és
  nemesfüzesek a fajták felújulóképességének
  hiánya miatt könnyen átalakíthatók
  természetszeru élohelyekké.

61
Lucfenyvesek

• Kiegyenlített mezoklímájú termohelyeken,
  völgyekben, patakok közelében, elöntésmentes
  ártéren telepítik a kultúr lucfenyveseket.
• Többnyire mészmentes talajon mutatnak kielégíto
  növekedést, a lehulló tuavarból nyershumusz
  keletkezik, mely tovább savanyítja a feltalajt.
• Állományai zártak, idos korban sem ritkulnak ki,
  a fényhiány miatt a gyepszintben alacsony
  borítás, vagy nudumszubnudum állapot figyelheto
  meg.

62

• Szárazabb talajokon elsosorban acidofil fajok
  bukkannak fel, így nagyon ritkán a kapcsos
  korpafu (Lycopodium clavatum) és a körtikék
  (Pyrola spp.), gyakrabban az árnyékvirág
  (Majanthemum bifolium), réti csormolya
  (Melampyrum pratense), fehér és pillás
  perjeszittyó (Luzula luzuloides, L. pilosa),
  erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa), orvosi
  veronika (Veronica officinalis), fekete áfonya
  (Vaccinium myrtillus), valamint számos moha- és
  zuzmófaj

63

• Üdébb termohelyeken foleg nudumszubnudum típusok
  alakulnak ki, az egykori üde lomberdokbol például
  a hagymás fogas-ír (Dentaria bulbifera), olocsán
  csillaghúr (Stellaria holostea), erdei kutyatej
  (Euphorbia amygdaloides), szagos müge (Galium
  odoratum), gombernyo (Sanicula europaea), erdei
  madársóska (Oxalis acetosella) maradhat vissza.
  Nedvesebb, bolygatott helyeken a szedrek (Rubus
  spp.), nagy csalán (Urtica dioica), berki aggófu
  (Senecio nemorensis) válhat tömegessé.

64
Gazdasági és természetvédelmi jelentoség

• A lucfenyvesek mai területaránya a faállománnyal
  borított terület 1.1 -a.
• A száradó klíma miatt állományai betegek, erosen
  pusztulnak.
• A lucfenyo oshonossága a nyugati határszélen
  vitatható, de a lucfenyves állományok mind
  mesterségesek hazánkban.
• A generatív és vegetatív felújulás hiánya, a
  kisebb mérvu termohelyromlás (savanyodás) miatt a
  lucosokat tarvágás és mesterséges felújítás után
  könnyu visszaalakítani az eredeti üde lomberdové
  (rendszerint bükkössé, gyertyános tölgyessé)

65
Erdei- és feketefenyvesek

• Állományaik általában szélsoséges, erosen savanyú
  vagy erosen meszes, száraz, meleg,
  tápanyagszegény termohelyeken találhatók.
• Az erdei- és feketefenyo tuavarja nehezen bomlik,
  száraztozeget képez, mely részben savanyítja,
  részben szárítja a talajokat.
• Mivel mindkét fafaj fiatalabb korban az
  ültetési hálózat miatt is erosen árnyal, ezért
  ekkor a gyepszint nudum vagy szubnudum.
• Idosebb korban jelentos fényigényük miatt
  állományaik kiritkulhatnak, ekkor a környezo
  területek növényfajainak visszatelepülése
  figyelheto meg

66

• Savanyú alapkozeten a csarab (Calluna vulgaris),
  fekete áfonya (Vaccinium myrtillus), az utóbbit
  az erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa), erdei
  nádtippan (Calamagrostis arundinacea),
  cérnatippan (Agrostis capillaris), fonalas
  csenkesz (Festuca tenuifolia), fehér perjeszittyó
  (Luzula luzuloides)
• Ezekben az állományokban jól fejlett moha- és
  zuzmószinuziumokat találunk

67

• A meszes, száraz hegyvidéki dolomit és mészko
  alapkozetre ültetett erdei- és feketefenyvesekben
  jellemzoek a sziklagyepek, lejtogyepek,
  bokorerdok fajaiból visszamaradó félcserjék, mint
  a naprózsa (Fumana procumbens), kakukkfüvek
  (Thymus spp.), hegyi gamandor (Teucrium
  montanum), napvirágok (Helianthemum spp.),
  zanótok (Cytisus spp.), valamint a fu- és
  sásfélék, mint a deres, barázdált és vékony
  csenkesz (Festuca pallens, F. rupicola, F.
  valesiaca), tollas szálkaperje (Brachypodium
  pinnatum), árvalányhajak (Stipa spp.), törpe sás
  (Carex humilis).

68
Gazdasági és természetvédelmi jelentoség

• A száraz termohelyre ültetett kultúrfenyveseket
  a kiritkulási, betelepülési tendencia miatt
  könnyu átalakítani természetszeru erdové.
• Elsosorban a hegy- és dombvidéken látványos az
  oshonos fa- és cserjefajok (pl. molyhos tölgy,
  virágos koris, berkenyék, húsos som, egybibés
  galagonya, cserszömörce, ostorménbangita, rózsák,
  sajmeggy) visszatelepülése, a síkvidéken az
  oshonos fajokon (pl. fehér nyár, boróka, egybibés
  galagonya, kökény) kívül agresszív fajok (pl.
  akác, kései meggy) is betörhetnek az
  állományokba.
• Itt jelentos a gyomosodás is (pl. selyemkóró,
  alkörmös térhódítása).

69
(No Transcript)