1
A Montauk Projekt
Nincs új a Nap alatt! Tudatbefolyásló
technológiák az 1940-es években
A tudat szétválasztásának technikáját használták
és fejlesztették a Montauk kísérlet keretében,
mind a kísérletek áldozatain - akiken ezt a
pszichikus fejlesztéseket végrehajtották -, mind
a kísérletekben résztvevokön és a technikai
személyzeten, akik a magukat a kísérleteket
felügyelték.
Álomszövok
"Attól, hogy valami hihetetlennek tunik, még nem
biztos, hogy valótlan."
7.rész
-Ghost-
2
Philadelphia
Ahogyan elkezdodött A Philadelphia kísérlet
3
A Rainbow project állítólag a második világháború
alatt egy kisméretu kísérö rombolón végrehajtott
kísérlet volt, melyet a Philadelphiai kikötöben
és a tengeren végeztek célja a hajót az
ellenséges felderítés számára láthatatlanná
tenni. A beszámolók eltérnek attól függöen, hogy
az eredeti elképzelés szerinti ellenséges radaron
való láthatatlanság, vagy amiröl a késöbbiekben
csak titkolóztak optikai láthatatlanság -
elérése volt a cél. Mindkét esetben, egy a hajó
körül generált hihetetlen intenzitású mágneses
mezo, kialakításában hittek, mely a hajó körüli
fény illetve radar hullám törését vagy elhajlását
okozta volna, akárcsak a nyári napokon az aszfalt
utak felett felhevülo levego által kialakuló
délibáb. A történet szerint azt kell mondanunk a
kísérlet teljes sikert hozott...attól eltekintve,
hogy a hajó ténylegesen, fizikailag eltünt egy
idore, majd visszatért. El akarták leplezni a
hajót a megfigyelok elöl, de dematerializálást és
teleportálást kaptak helyette... Azt kell
mondanunk, hogy a Philadelphia kísérlet részben
egy kutatás volt abban a témában, hogy hogyan
alkalmazható Albert Einstein "Egyesitett
gravitációs és elektromos mezo elmélet"-e, egy a
tengeren lévo, hajókat eltakarni képes
elektronikus álca kifejlesztésére. Einstein
állítólag 1925-27 körül publikálta Egyesített
elméletét Németországban, egy porosz tudományos
folyóiratban, de ezt késöbb visszavonta
befejezetlensége miatt. E kutatás eredetileg
azzal a szándékkal indult, hogy intenzív
elektromágneses térrel védjék a hajót a felé
tartó lövedékekkel, föként torpedókkal szemben.
Majd késobb terjesztették ki a vizsgálatokat a
radaron való láthatatlanság elérésére, hasonló
módon, víz helyett a levegöben létrehozott
elektromágneses térrel.
4
A történet 1943 nyarán kezdodik, az U.S.S.
Eldridge DE 173 kísérö romboló több tonna
elektronikus kísérleti eszközzel való
feltöltésével. Ezek közt volt az a két masszív
egyenként 75KVA-es generátor, mely az elsö
ágyútorony helyére épült, enegiájuk szétosztására
négy tekercset építettek a fedélzetre. Három RF
adókészülék (mindegyikük 2 megavattos, a
fedélzetre szerelve), háromezer '6L6' erosítöcso
(a két generátor mezo tekercsének hajtására),
speciális szinkronizáló és moduláló áramkörök és
egyéb speciálisan az eros elektromágneses tér
létrehozására kifejlesztett eszközök serege,
melyek megfelelo összeállításával elérheto a hajó
körüli fény és rádió hullámok eltérítése, s így a
hajó láthatatlanná tétele az ellenséges
megfigyelo számára. A kísérletnek a Philadelphia
kikötöben és legalább egy alkalommal a nyílt
tengeren, az S.S. Andrew Furuseth kereskedelmi
hajó és más megfigyelö hajók által belátható
helyen kellet végrehajtódnia. Az Andrew Furuseth
hajó a meghatározó, mivel személyzetének egy
tagja a forrás a legtöbb eredeti alapokra épülö
elbeszélésben. Carlos Allende, másnéven Carl
Allen, írt egy sor különös levelet Dr. Morris K.
Jessup-nak az 1950-es években, melyekben leírta,
hogyan lett a Philadelphia kísérlet számos fázisa
egyikének szemtanúja. 1943 július 22-én 9 óra,
folytatódik a történet, felpörögtek a generátorok
és hatalmas elektromágneses mezö kezdett
kialakulni. Zöldes köd kezdte lassanként
beborítani a hajót, elrejtve azt a megfigyelo
elol. Majd maga a köd eltünt s vele együtt az
Eldridge kíséro romboló is, csupán háborítatlan
vízfelszínt hagyva maga után azon a helyen, ahol
a hajó pillanatokkal azelott horgonyzott.
5
A magasrangú hajózási tisztek és a résztvevo
tudósok megrökönyödve bámultak óriási tettükre a
hajó és legénysége nem csak a radar számára vált
láthatatlanná, hanem az emberi szem számára is.
Minden a terv szerint ment, majd körülbelül 15
perc múlva parancsot adtak a generátorok
leállítására. A zöldes köd lassan újra látszódni
kezdett és az Eldridge újra materializálódni
kezdett ahogy a köd lecsillapodott, de mindenki
számára nyilvánvaló volt, hogy valami nem
stimmelt. Amikor egyenként felszálltak a hajóra,
a személyzetet szétszórtan és émelyegve találták
a fedélzeten. A tengerészeti hivatal lecserélte a
személyzetet, majd nemsokkal utána újat vezényelt
a hajóra. Végül a hivatal elhatározta, hogy csak
radar számára való láthatatlanságot akar és
változtattak a felszerelésen. 1943 október
28-án 1715-kor hajtották végre a végso tesztet
az Eldridge-el. Újra felpörögtek aa
elektromágneses teret létrehozó generátorok és az
Eldridge majdnem láthatatlanná vált csupán a
hajó testének gyenge körvonala látszott a vízben.
Minden jól ment az elsö pár másodpercben és
akkor, egy vakító kék villanás s a hajó teljesen
eltünt. Másodperceken belül újra megjelent
mérföldekkel arrébb a Virginia állambeli
Norfolk-ban és percekig látható volt. Majd
amilyen titokzatosan érkezett, úgy tünt el az
Eldridge Norfolk-ból, újra visszatérve a
Philadelphia-i kikötobe. Ezúttal a legtöbb
tengerész igen beteg lett. Néhányan a
személyzetbol egyszerüen eltuntek s soha nem
kerültek elo. Páran megbolondultak, de ami a
legérdekesebb, öt ember beleolvadt a hajótest
fémszerkezetébe. A túlélö emberek sem
maradtak a régiek. Azok akik életben maradtak,
annyira lemerültek, hogy szellemileg
alkalmatlanná váltak feladatuk elvégzésére,
valódi fizikai állapotuk ellenére. Tehát, ami
egy elektronikus álcázási kísérletnek indult, egy
egész hajó s legénységének véletlenszeru, távoli
helyre történo, perceken belüli, oda-vissza
teleportációjával végzödött.
6

• Habár a fentiek kissé fantasztikusnak
  tunhetnek, nem szabad elfelejtenünk, hogy
• 1940-es években már javában dolgoztak az atom
  bombán is.
• Így szól a Philadelphia kísérlet legendája,
  ahogy napjainkra össze állt, melyet bizonyos
• új részletekkel bovített néhány forrás, kik
  évekkel az emlékeket törlo agymosás után
• visszaemlékeztek a projektben játszott
  szerepükre.
• AL BIELEK BESZÉDE, MUFON KONFERENCIA, 1990
  JANUÁR 13.
• Leírta1991 október 12-én, Clay Tippen
•  
• HÁZIGAZDA ma esti eloadónk Alfred Bielek,
  már hallottam ot szeptemberben az Phoenix-i
  konferencián és úgy gondolom egyetérhetünk abban,
  hogy az összes közül o volt a legérdekesebb
  eloadó, legalábbis ami a témát illeti biztosan.
  Szóval, nem ismerek senki mást, aki ténylegesen
  részt vett volna a Philadelphia kísérletben,
  hamarosan meghallgathatják ot magát errol. Azt
  hiszem igazán izgalmas percek elott állunk.
• Mivel, hogy bizonyos értelemben van némi
  kapcsolódás az UFO kérdéskörhöz, hát engedem ot
  beszélni egy keveset errol is, de a projekt
  amelyen dolgozott elsobbséget élvez és ha ez
  tartalmaz is némi UFO-t, nem beszélhet róla sokat
  ma este, esetleg röviden érintheti a témát. De
  úgy gondolom igazán érdekes, hogy ugyan olyan sok
  a titkolózás a kisérlet körül, mint az UFO-k
  körül, s az államvezetés azt is elutasítja, hogy
  ez egyáltalán megtörtént. Nos, ebben az
  összefüggésben azt hiszem nagyon érdekes és
  természetesen kapcsolódik a csoportunkban
  tárgyalt dolgokhoz. Ezennel bemutatom Alfred
  Bielek-et.
•  

7

• Ahogy a felkonferálásban hallhatták,
  nevem Alfred Bielek, a Philadelphia kísérlet
  egyik túlélöje vagyok. Mielott elkezdeném,
  kérdezni fogok A jelenlévok közül hány olyan
  ember van aki tudja mi volt az a Philadelphia
  kísérlet, ahogyan azt ma nevezik, egyáltalán?
• Nem sok kezet látok felemelkedni. így
  valószínüleg a következö kérdés egy kissé
  felesleges lesz. önök közül hányan tippelnek
  arra, hogy ez a kísérlet valóban a háborús
  években kezdodött? Mégpedig, a második
  világháborúban, 41-42-ben. Hányan gondolták
  volna, hogy akkor kezdodött? Nagyon kevesen
  vannak jól informálva az esetrol. .Néhány kéz a
  levegoben. Vagy ki gondolja, hogy korábban
  ?...Nos aki azt mondta, hogy korábban, annak van
  igaza.
• Valójában 1931-1932 körül kezdodött,
  egy különös kis szeles városban, névszerint az
  Illinois-i Chicago-ban. Abban az idoben, a húszas
  években, a harmincas évek elején, számos
  hipotézis volt olvasható a népszeru tudományos
  lapokban, például a "Popular Science"-, "Popular
  Mechanics"-, "Science Illustrated"-ben, tárgyak
  láthatatlanná tételéröl, tárgyak, emberek
  eltüntetésérol, teleportálásáról. Gyanítom., hogy
  abban az idoben , e cikkek írói közel járhattak
  ehhez, a a tudományos megvalósítási lehetöségeket
  illetoen sok jó elképzelés volt, de szinte semmit
  sem tettek ezek megvalósítása érdekében. Egészen
  1931-ig, amikor is néhány ember úgy érezte, ideje
  tenni valamit az ügy érdekében s e célból
  összejöttek a Chicago-i egyetemen. A három
  legfontosabb bevont ember Nikola Tesla, Dr. John
  Hutchinson a Chicago-i egyetem dékána (késöbb
  rektora) és az ausztriai fizikus Dr. Kirtenauer
  Chicago-i egyetem munkatársa volt. Egy kis
  kutatást végeztek... alkalmazhatósági dolgokat
  tanulmányoztak abban az idoben, nem sok mindent
  fejeztek be ebben a periódusban. Kis idovel
  késobb az egész projektet áthelyezték a
  Princeton-i "Institute of Advanced Studies"-ba.

8

• Az "Institute of Advanced Studies"
  érdekes intézmény volt. Nem volt tagja az
  egyetemi rendszernek söt Princeton-nak sem.
  Princeton területén helyezkedett el ugyan, de
  attól teljesen független volt. 1933-ban
  alapították, azok támogatásával, azzal a céllal,
  amit nem mondhatunk másként mint, hogy valaki
  akart egy intézményt a doktori szintet meghaladó,
  haladó tudományok, kutatások számára. Az elsoként
  csatlakozó emberek között volt egy érdekes, jól
  ismert tudós akit Albert Einstein-nek hívtak. Nem
  akarok Albert Einstein történetébe belemenni,
  mivel az jól ismert, de o 1933-ban csatlakozott a
  csapathoz. Bonnból, Németországból érkezett,
  elhagyva hazáját, 1930-ban (néhány életrajz
  szerint 1933-ban, de valójában 1930-ban) s a
  California-i Pasadena-ban telepedett le.Az ottani
  egyetemen tanított. Körülbelül három évig volt
  ott, majd felkérték csatlakozzon az intézményhez,
  1933-ban ennek eleget is tett és haláláig ott is
  maradt. Einstein tudományterülete az elméleti
  fizika volt, elméleti ember, szigorúan
  matematikus gondolkodású volt. Természetesen jól
  ismertek munkái a speciális relativitási elmélet,
  általános relativitási elmélet és a spekulatív
  egyesített mezo elmélet.
• Más emberek is csatlakoztak abban az
  idoben. A legfontosabb ember a sok csatlakozó
  személyiség közül természetesen Neumann János
  volt, aki az europában lévo Magyarországon,
  Budapesten született. Budapesten matematikából
  diplomázott, 1925-ben doktorit szerzett. Négy
  évig német egyetemeken oktatott, két különbözö
  poszton. Ez ido alatt találkozott az akkor még
  Európában tartózkodó Dr. Robert Oppenheimer-el,
  ki a késöbbiekben a projektben fontos szerepet
  töltött be és számos más emberrel is.

9

• Nos, von Neumann volt a leginkább
  érdekes. Elméleti ember volt, elméleti
  matematikus. De ugyanakkor olyan barkácsolgató
  típus volt, ami azt jelenti, tudta hogyan kell
  egyszerüen alkalmazni az elméletet. Einstein nem
  tudta és ez nagyon fontos. Végül még egy ember
  aki megfordult azon az egyetemen, ott tanított
  akkoriban, igazán fontos ember volt, megkeresem
  jegyzeteimben, név szerint David Hilbert volt.
  Valószínüleg senki sem hallott önök közül David
  Hilbert-röl. A matematika doktora, ot tartották
  Európában a legkiválóbb matematikusnak legjobb
  tudásom szerint o sohasem hagyta el Európát.
  Németországban született, élt és halt. Azt hiszem
  1965-ben halt meg. Dr. von Neumann-al egy
  társaságban forgott. Hilbert legismertebb,
  legemlékezetesebb munkája, az általa megalkotott,
  Hilbert tér-nek nevezett, matematikai formula. ö
  volt az elsö aki matematikailag definiálta a
  többszörös létezést, többszörös tereket, s hogy
  mindez mit jelent a matematikus szemszögéböl.
  Legtöbbünk számára mindez szinte semmit sem
  jelent, az átlag ember számára jelentéktelen, de
  igen fontos a fizikusoknak, matematikusoknak,
  ezzel alapozta meg tulajdonképpen a Philadelphia
  kísérletet.
• Hilbert és von Neumann találkoztak. Von
  Neumann írt Németországban Hilbert-röl és
  munkáiról. Von Neumann o maga is kíváló tudós
  lévén, értette Hilbert munkáinak lényegét és
  ahogy mondani szokták beindult tole az agya, s
  egy egészen új saját matematikai rendszert
  épített fel. Von Neumann-t jól ismerték a
  matematika világában, akárcsak Hilbert-et és
  kiadták néhány munkáját s postázták azt a
  Philadelphia kísérlet felé. Leginkább játék
  elméleti munkássága vált ismerté. Ezen kívül a
  nevéhez fuzodik a gyuru operátor - az algebra egy
  nagyon érdekes eleme, ami a matematikában igen
  képzetteken, igazi matematikusokon kívül másnak
  semmit sem mond - létrehozása is.

10

• Az ido haladtával más emberek is
  fontossá váltak a projekt szempontjából. 1934-et
  írunk, a projekt átkerült Princeton-ba és Dr.
  Tesla is oda érkezett. Tesla nagyon fontos ember
  volt. Története eléggé jól ismert. Egy életútját
  bemutató film jelent meg róla a Jugoszlávia-i
  Segrabe Productions kiadásában. 1856-ban
  született. Elvégezte a gimnáziumot majd elkezdte
  az egyetemet. Egy évet végzett el, mikor apja
  meghalt. Elvesztette az anyagi támogatást, így
  nem folytathatta hivatalosan tanulmányait, de
  mivel néha helyettesítette professzorait, ott
  maradhatott tanulni. Ahogy tehette, egy idöben
  munkát vállalt Western Union-nál. Majd
  csatlakozott az európai Edison Co.-hoz. Amikor
  1884-ben elhatározta, hogy áttelepül az USA-ba,
  ajánlólevelet kapott cége vezetojétol. Tehát
  1884-ben megérkezett a USA-ba, ahogy beszélik
  tizenegy beszélt nyelv ismeretével, négy centtel
  a zsebében, egy verseskötettel és egy Thomas
  Edison-hoz címzett ajánlólevéllel. Késöbbiekben
  ajánlólevele bizonyult a legértékesebbnek.
• Bemutatták Edison-nak s azonnal az
  elektromosság különbözö megközeítésérol szóló
  vitába keveredett vele. Edison az egyenáramot
  favorizálta, Tesla pedig közismerten a
  váltóáramot, Edison ki nem állhatta a váltóáramot
  és nem akart vele foglalkozni. Körülbelül hat
  hónapig dolgozott Edison-nak. Majd durva pénzügyi
  vitába keveredett egy szóban megigért konkrét
  probléma határidore történo megoldásáért beigért
  50,000-os bónusz miatt. Elvégezte a feladatot s
  ment Edison-hoz a bónuszért. Edison kinevette,
  azt mondta, az csak egy igazi amerikai vicc volt,
  semmi több. Tesla ez nem tartotta jó viccnek,
  összepakolt és azonal kilépett és visszament
  árkot ásni.
• Ezután különbözo dolgokkal
  foglalkozott, különféle emberekkel találkozott,
  köztük a Western Union amerikai elnökével. Egy
  darabig neki dolgozott. Ez az úriember segített
  neki létrehozni elso laboratóriumát. Az ido
  haladtával amerikai állampolgár lett, eloadásokat
  kezdett tartani az öreg "Institute of Electrical
  Engineers"-en, ami az 1880-as 1890-es években
  igen jelentos intézménynek számított New
  York-ban. Tesla nagyon kimagasló, rendszeres
  elöadóvá vált, különbözö témákban, köztük a
  váltóáramról alkotott elképzelése, elektromos
  energia, stb. Eloadásai, bizonyításai, mindenki
  számára nagy jelentoséggel bírtak.

11

• Egyszer demonstrálta a váltóáramról
  alkotott elképzelését, egyik segítötársa George
  Westinghouse úr volt. Nos, 1889-ben Westinghouse
  megvásárolta Tesla összes szabadalmát, köztük 20,
  a váltóáramú generátor rendszerekrol, váltóáram
  megosztásáról szólót. Egy millió dollárt fizetett
  érte készpénzben és eladás utáni részesedést is,
  egy dollárt minden, a generátorai által
  szolgáltatott lóero után. Ezzel Tesla az üzleti
  élet jelentos szereplojévé vált.
• 1883-ban Tesla díjat nyert a Chicago-i
  világkiállítás energia ellátásáért. Ez volt az
  elsö jelentosebb kiállítás melyet váltóáramú
  generátorok láttak el energiával, szemben a
  korábbi egyenáramúval, ez nem igazán tetszett
  Edison-nak, de Tesla nyert. Ekkor már élvezhette
  J.P. Morgan támogatását. Még egy dologgal tette
  emlékezetessé a kiállítást, a világon eloször,
  nagy nyilánosság elött, bemutatott egy rádió
  irányítású motorcsónakot egy kis medencében.
  1898-ban megismételte a bemutatót New York-ban a
  Madison Square Garden-ben.
• Idoközben kiírtak egy pályázatot nagy
  feszültségu, nagy távolságú villamos energia
  szállításra, Tesla nyerte el a Niagara eromu
  építési jogát, ez volt az elso jelentosebb
  váltóáramú vízeromu az USA-ban. Azzal nyerte el a
  pályázatot, hogy megígérte, veszteség nélkül
  tudja az energiát eljuttatni egészen New York-ig,
  ezt 1899-ben be is bizonyította. Tesla Colorado
  Springs-ben folytatta kutatásait nagy
  feszültségü árammal, elektromos szikrákkal, ha
  úgytetszik a Tesla tekerccsel. Két évig volt ott,
  írt néhány újságcikket. Ezek 1899-ben írt egyike
  kapcsolatban állt a modern technológia néhány
  nagy emberével. Az újság sok jó visszajelzést
  kapott a cikkre, de a tudós kollégák gyanakodva
  figyelték az eseményeket. Nem volt túl népszerü a
  téma, úgy vélték kicsit elkanyarodott talán,
  ahogyan azt késöbb többször is gondolták még
  évtizedekkel késöbb is. De Tesla nem hátrált meg.

12

• 1906-ban ismét J.P. Morgan
  támogatásával, elkezdett fejleszteni egy radió és
  televizó jeleket sugárzó adókészüléket és még
  ebben az évben elkészült Long Island-en a
  Wardencliff torony. Körülbelül egy évvel ennek
  befejezése elott elment JP Morgan-hez és mondta
  neki "Morgan úr, a tornyot mindenki számára
  elérheto, INGYENES ENERGIA szolgáltatásra
  szeretném felhasználni. INGYENES ELEKTROMOS
  ENERGIA". Majd Morgan úr válaszolt neki, "Azt
  akarja nekem mondani Tesla úr,hogy akárki
  beleszúrhat egy antanna rudat a földbe és egy
  másikat a levegobe rak, s ezzel annyi INGYEN
  ENERGIAT nyerhet, amennyit csak akar és ezt én
  nem mérhetem, nem szedhetek érte díjat?" Tesla
  válaszolt "Igy igaz". Majd J.P. Morgan "Majd
  visszatérünk a témára, ha lesz rá idom". Magától
  értetodöen Morgan úr soha többé nem tárgyalt
  vele, kitörölte emlékezetéböl az egészet. A
  Wardencliff torony 1914-ig állt, amikor valaki
  dinamittal felrobbantotta. Ezzel véget ért a
  projekt. Tesla közben mással kezdett el
  foglalkozni. Egy kicsit rövidre vettem a történet
  végét, mert hamarosan a lényeghez érünk.
• 1917-ben már zajlott az elsö
  világháború, ekkor felkérte öt Franklin Delano
  Roosevelt, illetve, a tengerészeti hivatal
  vezetoje, hogy dolgozzon a kormánynak, aminek
  boldogan eleget tett. Abban az idoben
  kapcsolatban állt az amerikai Marconi társosággal
  is, ahol a háború alatt rettegtek, hogy esetleg
  az ellenség célpontjává válhatnak, tudják milyen
  hisztérikus a hangulat háborús idokben. Végül az
  egész cég a kormány ellenorzése alá került,
  Teslával együtt. Tesla ebben az idoszakban számos
  érdekes dolgot fejlesztett, ezek egyike a Rogers
  antenna rendszer.
• A Rogers rendszer vezeték nélküli
  átvitelt valósít meg, melyet a hadsereg
  használhatott -a szabadalmat sok évre
  titkosították- hang továbbítására Európa és az
  USA között, zavarok, zajok nélkül, ez példátlan
  bravúr volt abban az idoben. E rendszer
  napjainkban is használatos a hadseregben.

13

• 1919-ben egy új részvénytársaság
  alakult RCA néven, melynek Tesla is tagja volt. A
  cég az amerikai Marconi magjából jött létre. Az
  RCA-nél elöször mérnök, majd fomérnök, 1935-töl
  muszaki és kutatási igazgató posztot töltött be,
  innen 1939-ben vonult nyugállományba.
• Munkássága során egy tagadhatatlan
  rekordot ért el, olyan eszközöket gyártott melyek
  jól muködtek, sohasem romlottak el, azaz sohasem
  készített muködésképtelen dolgokat. Olyan
  embernek ismerték, aki a fejében már a legutolsó
  részletig látja az elképzelt dolgot, mielött azt
  papírra vetné, vagy elmondaná hogyan készítsék
  el. Ezt fontos tudni róla és belátni hogy Tesla
  szemléletmódja a projekt számára föleg intuitív
  volt, nem nélkülözve ugyan a matematikai
  hátteret, az is megvolt neki, de csupán az
  1880-as évek matematikáját ismerte. Abban az
  idöben már sokat tudtak az elektromosságról, de
  még nem jött el a rádiózás kifejlesztésének
  ideje. Hertz kezdett el foglalkozni vele az
  1880-as évek végén. Tesla sohasem értett egyet
  Hertz-el a rádió hullám magyarázatát illetöen.
• 1933-ban Roosevelt lett az USA elnöke.
  Roosevelt elhívta öreg barátját Washington-ba és
  megkérdezte, "Dolgozna-e ismét a kormány
  számára?". Tesla azt válaszolta, "Szívesen". Majd
  Roosevelt mondta, "Van egy projektünk az ön
  számára". Felkérte Teslát legyen a késobb
  Philadelphia projektként ismertté vált projekt
  vezetoje. Igy került Tesla a projektbe. Az elnök
  nevezte ki, amennyire ezt ma megítélhetjük. Tesla
  volt tehát az elso vezeto, ami a
  nyilvántartásokban is látható és elkezdodtek a
  munkálatok.
• 1936-ban tesztelték az elso eszközöket,
  mérsékelt sikerrel. Ez azt jelenti, hogy némi
  részleges láthatatlanságot sikerült elérni, ez
  eléggé biztató volt ahhoz, hogy lássák jó úton
  járnak, jó nyomon vannak, a hajózási hivatal is
  nagyon érdeklodové vált tulajdonképp már az
  elejétöl kezdve, 1931-töl fogva érdekelte oket a
  dolog és némi kutatási pénzröl is gondoskodtak.
  Majd 1936-ban még többel támogatták a projektet,
  ami így tovább bovülhetett. Ettöl a projekt
  tovább fejlodött, új emberekkel bovült.

14

• Dr. Gustave Le Bon Neumann János közeli
  munkatársa is csatlakozott a csapathoz. Manapság
  nem mondhatunk róla semmi kimagaslót, de
  mindamellett mégis oda került, s még egy ember
  Dr. Clarkston is csatlakozott körülbelül
  1940-ben. Nem ez az egyetlen projekt futott abban
  az intézményben. voltak más emberek, más dolgok
  is. Az egyetlen ember, aki minden ott zajló
  munkáról tudott, természetesen maga Einstein
  volt, ö volt a fönök. Bármi problémád akadt,
  megbeszélhetted a fonökkel. O konzultált
  bárkivel, projekttol függetlenül is. Igy jól
  haladtak a dolgok.
• Nem is tudom, ez most hogy került elo,
  késöbb akartam ezzel foglalkozni. De azt hiszem
  tudom mit akartam, egy kis kitéro, bemutatom az
  EMI Thorn Corp. of England által készített videó
  anyag egy részét. A film 1983-ban készült, az
  USA-ban 1984 augusztus közepén mutatták be.
  Mindössze két hétig vetítették.
• Körülbelül három nappal a bemutató
  elott az EMI Thorn kapott egy levelet az USA
  kormányától, melyben közölték, "Ezt a filmet nem
  akarják, hogy vetítsék az USA-ban". Némi
  mérlegelés után úgy határoztak, figyelmen kívül
  hagyják a levelet, mivel már kituzték a bemutató
  idopontját, s úgy tettek, mintha meg sem kapták
  volna a levelet. Igy bemutatták a filmet,
  különbözo helyeken vetítették, pl. New York,
  Philadelphia ahogy tudom hosszú sorokban álltak
  az emberek a mozi elött, Phoenix, Sedona, AZ.,
  Chicago, Los Angeles, stb.
• Röviddel ezután még egy levél érkezett
  az EMI Thorn angliai központjába - igen kemény
  hangon közölték, hogy "Ezt a filmet nem akarják,
  hogy vetítsék az USA-ban". Igy az EMI Thorn nem
  hagyhatta figyelmen kívül a második levelet.
  Vissza üzentek a kormánynak, "Ha leakarják
  állítani a film vetítését, bírósági határozattal
  tehetik csak meg". Az USA kormánya erre azt
  válaszolta "Akarjuk" és meg is tették. Kaptak egy
  bírósági végzést mely betiltotta a film vetítését
  az USA-ban. A bírósági végzés valamikor
  szeptember elején lépett hatályba, s a film
  teljesen eltünt két évre. Idöközben az EMI Thorn
  tovább lépett s elhatározták megkuzdenek az
  igazukért és ezt sikerrel tették.

15

• Két év elteltével kaptak egy újabb
  bírósági végzést, mely érvénytelenítette az
  elozot s lehetové tette a film videókazettán való
  kiadását. Nem hiszem, hogy ezt a filmet ezek után
  valaha is játszani fogják a mozikban, de a
  videókazetta könnyen beszerezheto.
• Következzék a film, a videó, "A
  Philadelphia Kísérlet" ahogy az a kazettán
  olvasható. A film elso része aránylag pontos, egy
  kicsit szépítgettek rajta, izgalmas jó filmet
  akartak csinálni, egy "Love Story"-t,
  eltorzítottak néhány dolgot a vége felé,
  mindazonáltal szeretném bemutatni az elso részét,
  mivel igazán hasznos lesz a továbbiakban.
• Eddig a pontig a történet viszonylag
  pontos, egy dolgot felcseréltek, a dátumot. Ez
  ténylegesen 1943 augusztus 12-e volt. Egy nagyon
  szerencsétlen kísérlet, de sok minden történt
  közben és ez fog végül elvezetni minket a
  történet végéhez.
• Nos, ahogy mondottam, 1936-ban volt
  némi siker, de semmi komolyabb. Az eredeti
  szándék egy tárgyat körülvevo s azt láthatatlanná
  tévo mezo létrehozása volt. A munkálatok során
  1940-ben érték el az elso igazi sikert Tesla
  vezetésével, a Brooklyn-i kikötoben. Ez egy kis
  hajó volt, senki sem tartózkodott a fedélzetén. A
  speciális felszerelést felrakták a hajóra. Az
  energiát a két oldalán álló hajóról kapta, a
  villamos energiát kábeleken szállították át, arra
  az esetre ha valami rosszúl menne, akkor
  elvághatják a kábelt, vagy végsö esetben
  elsülyeszthetik a hajót. De nem volt semmi ami
  miatt ezt kellett volna tenni, ez csak
  óvintézkedés volt, amit a tengerészeti hivatal
  mindig megtesz.

16

• 1939 szeptemberében apám beosztásának
  köszönhetoen, aki állítólag sok jó kapcsolattal
  rendelkezett a tengerészeti hivatalban, elore
  elrendezte, hogy a tengerészethez vonuljunk be, s
  ez meg is történt, 1939 szeptemberében. Utasítást
  kaptunk és egy speciális hajózási kiképzo
  iskolába kerütünk a Rhode Island-i Providence-be,
  90 napra. Valószínüleg a legelsok közé
  tartoztunk, kiket késöbb "90 napos csoda"-ként
  emlegettek a hajózásnál. A 90 nap alatt tisztnek
  képeztek ki, és mindent tudnunk kellett. 1940
  elejéig voltunk ott. Majd beosztottak minket az
  intézetbe. Ez idö alatt néha kapcsolatba
  kerültünk a projekttel, idönként ott voltunk, én
  magam egy ideig ott voltam, mivel Princeton-ban
  tartózkodtam. Majd beköltöztünk az intézetbe,
  azzal a feladattal, hogy képviseljük a flotta
  érdekeit a projektben. Két embert akartak, kiknek
  megvan a szükséges tudományos hátterük,
  gyakorlatuk, mellyel képesek pontosan beszámolni
  az elméleti és gyakorlati eredményekröl, arról mi
  történt, mi készült el. Ez volt a fo feladatom.
  Az intézetben laktunk, s volt egy irodánk a
  Philadelphia-i kikötöben. 1940-ben, ahogy
  említettem, volt egy sikeres kísérlet. A
  projektet titkosították. Teslának korlátlan
  anyagi támogatást adtak, így a csapat tovább
  bovülhetett. Nem emlékszem az összes résztvevöre,
  de egy új infrastruktúra kezdett kialakulni,
  olyan haditengerészeti módra. Mindmáig igen
  meghat a civil korszak befejezödése. Igy hát
  haditengerészetiesen fejezodik be a történet.
• A legfelso szinten a flotta mérnöki
  hivatala állt. Abban az idoben ez nem a
  haditengerészet kutató részlege volt. A flotta
  mérnöki hivatalát Hal Bowen admirális vezette.
  Nem csak ennek a projektnek volt a felügyelöje,
  hanem a háború alatt folyó összes fejlesztésé is.
  Ezt a hivatalt 1946-ban megszüntették, helyette a
  hajózási kutató hivatalt hozták létre, ezt ismét
  Hal Bowen irányította, 1947-es nyugdíjazásáig. De
  ez ido alatt, ahogy mondani szokás, o volt a
  legnagyobb kutya a hajózásnál. Volt néhány
  beosztottja. A legfontosabb egy parancsnok volt.
  Nem akarok ebbe belemerülni, de volt egy
  parancsnok, Alan Batchelor, aki a legénység
  vezéregyéniségévé vált, külön figyelmet fordított
  a két fázisban kifejlesztett "láthatatlanság"
  projektben résztvevo személyek kiválasztására.

17

• Apropó, Alan Batchelor ma is él, a
  haditengerészettol parancsnokként vonult
  nyugdíjba. Személyesen ismerem ot. Sokáig nem
  tudtam, hogy van más túlélo is, de amint tudomást
  szereztem az úriemberrol, New York-i barátaim
  révén, azonnal meglátogattam. Alapvetoen
  mindegyik projektrol voltak emlékei. Ha igaz, már
  a telefonbeszélgetés alapján beazonosított engem.
  Azt mondta "Igen, azon a projekten dolgozott,
  emlékszem önre. Nem, a neve nem Bielek.". Azt
  válaszoltam, "Nos, mi is a nevem?". Azt akartam
  tudni emlékszik-e rá. Végül megmondta a nevem,
  emlékezett a bátyámra is. De ez fö történetünknek
  csupán egy kis epizódja.
• A sok dolog közül az egyik az volt,
  hogy végül speciális személyzetet kellett
  kialakítani. Kicsit késöbb, 1941 januárjában a
  flotta elhatározta, hogy bátyámnak és nekem kell
  egy kis tengeri szolgálat, Így áthelyeztek minket
  Brooklyn-i kikötöbe, majd egy hónap múlva vagy
  késobb, átirányítottak a Pennsylvania-ra, egy
  öreg csatahajóra és kihajóztunk a csendes
  óceánra. Kint voltunk majdnem 1941 végéig. 1941
  októberében a Pennsylvania-t berendelték Pearl
  Harbor-ba, szárazdokkba némi javításra, kaptunk
  egy kis szabadságot s elmentünk San Francisco-ba.
  Arany életünk volt San Francisco-ban azokban a
  napokban, októberben, november elején, de végül
  vissza kellett mennünk Pearl Harbor-ba.
  Parancsunk szerint ott álltunk december 5-én, a
  tengerészet repterén, Pearl Harbor-ba tartó gépre
  várva, mikor feltartóztatott minket egy százados,
  rangunk szerint szólított minket, s mondta "A
  parancsuk fel van függesztve, jöjjenek velem".
  Követtük a reptéren lévö irodába, ahol Hal
  Bowen-el találkoztunk, aki így szólt, "Uraim, a
  parancsukat felfüggesztettük. Talán tudják,
  napokon belül háborúba lépünk Japánnal.
  Várakozásaink szerint meg fogják támadni Pearl
  Harbor-t. Maguk túl értékesek ahhoz, hogy
  visszaküldjük Pearl Harbor-ba, itt maradnak a San
  Francisco-i körzetben. Végezhetnek majd valami
  papír munkát. Azután visszamennek a
  Pennsylvania-ra, ami San Francisco-ban fog
  állomásozni. Az éves túrájukat itt San
  Francisco-ban fogják befejezni. Ezt követöen
  visszatérnek az intézetbe, folytatni fogják
  munkájukat. Élvezzék az életet, amíg itt vannak,
  mert ott nem lesz szabadság és csak kemény munka
  vár önökre". Igy is tettünk. Élveztük a dolgot.
  Végül 1942 januárjában visszamentünk.

18

• De sok minden történt ott ezalatt.
  Tesla egy bizonyos barátja révén szerzett egy
  csatahajót. Azt hiszem ez Franklin Delano
  Roosevelt volt a fehérhzból. Azt mondta, "Tied
  lehet ez a hajó, rajta, tedd láthatatlanná".
  Teljes volt a bizalom, így megtehette. Tehát igen
  elörehaladtak az eszközök megépítésében. Volt
  három RF adó, elobb egy fogenerátor, majd azt
  hiszem ketto. A terv lényege mindenféle csúcs
  technika bevetése nélkül, a generátorokkal
  meghajtott elektromágneses tekercsekkel igen
  intenzív mágneses teret hozni létre, és ezzel
  beburkolni a hajótestet. Késobb ez változott, a
  négy tekercset a fedélzetre telepítettek. A
  hullámtereket speciális frekvenciákon
  szinkronizálták és Tesla speciális hullámforma
  modulációt fejlesztett ki, ami a láthatalanná
  tévo ernyot képezte volna.
• Ebben az idoszakban (egy kicsit
  beszélnem kell Tesláról), Tesla írt néhány újabb
  cikket, 1923-as cikke sok érdeklodore, de
  többnyire süket fülre talált. Fenntartotta
  állítását, hogy kommunikált földön kívüliekkel.
  Nos, miután az RCA-tól nyugdíjba vonult, s ebben
  a projektben ismét aktívvá vált, kialakított egy
  laboratóriumot a New York-i "Hotel New Yorker"
  szálloda legfelso szintjén lévo lakosztályában.
  Volt egy másik különálló laboratóriuma is New
  York-ban de az nem volt olyan fontos. A legtöbben
  nem tudták, de volt még egy laboratóriuma, mely
  állítólag a legfontosabb volt, a Waldorf Astoria
  hotel legfelso szintjén, s két tornyában.
  Telepített egy adó egységet a Waldorf-ban és az
  irányításával az RCA-nál készített vevot a New
  Yorker-ben állította fel. Ismerek két embert, kik
  saját elmondásuk szerint Teslával dolgoztak,
  elmondásuk szerint, amikor használta ezeket az
  eszközöket, beszélt valakivel, gyakorlatilag
  minden nap, a beszélgeto partnerek egyike
  biztosan idegen bolygóról való volt. Hétköznapi
  nyelven kommunikált a földönkívüliekkel.
• Kivel? Ötletem sincsen. Ez sohasem
  derült ki. De ebben az idöszakban kapott néhány
  kiegészíto információt és azonnal ment a
  tengerészeti hivatalba, s mondta, "Problémánk van
  a személyzetet illetoen. Igen súlyos problémánk
  van. Nem fejlesztehetünk akkora energiát,
  amekkora egy nagy hajó láthatatlanná tételéhez
  szükséges, anélkül, hogy az ne hatna a
  személyzetre. Több idore van szükségem, ki kell
  fejlesztenem egy méro készüléket, hogy a
  személyzetet ne érje ártalom

19

• " A hivatal válasza "Nem teheti. A
  határido meg van szabva. Háború van. Müködnie
  kell. Oldja meg a problémát, de ne változtasson a
  dolgokon.
• Más szóval, müködnie kellett. Megvolt a
  határido, 1942 márciusa. A határido közeledett,
  Tesla nagyon aggódott a dolog miatt, s végül
  döntésre jutott, mivel nem volt ideje a probléma
  megoldását alkotó eszköz átalakításra, csak egy
  dolgot tehetett. Csak szabotálni tudta a
  kísérletet, nem az eszközök fizikai
  elpusztításával, hanem müködésképtelenné
  tételével, lényegében ilyen irányú tevékenységet
  folytatott 1942 márciusáig. A csatahajón nem volt
  speciális személyzet. A megszokott csapat vett
  részt a kísérletben, speciális eszközökkel.
  Felhúzták a fökapcsolót és semmi sem történt,
  erre Tesla úrat elbocsájtották. Búcsúzáskor ezt
  mondta "Nos, Uraim, a kísérlet megbukott, ideje
  távoznom. Van itt egy nagyon jó ember, aki képes
  lesz müködoképessé tenni a dolgot. Ez az ember
  Dr. Neumann János. Viszontlátásra!"
• Ahogy említettem Teslát kirugták. Más
  elmondások szerint Tesla azt mondta "Nem
  rúghatnak ki, én lépek ki!", akárhogyis, de
  távozott a projektbol. Volt még egy érdekesség,
  Tesla távozása után más kísérletekkel
  foglalkozott egészen 1943. Január 7-i haláláig,
  ezek a kísérletek körvonalaztak néhány a
  projektben késobb megtörtént dolgot, de nem
  voltak azzal közvetlenül összefüggésben.
• Abban a korszakban több más projekt is
  futott. Ezek közül az egyik, mely nagyobb
  prioritást élvezett, s foként a kikötoben
  zajlott, az intézetben Einstein saját
  irányításával, a demágnesezési kísérlet volt. Nem
  tudom, hányan tudnak róla, de a második
  világháború elött és alatt a németek egy újfajta
  aknát fejlesztettek ki, névszerint a mágneses
  aknát. Ez nem érinkezés hatására robbant, hanem a
  közeledo hajó acélszerkezetének mágnesességét
  érzékelve. Az acélszerkezet eltorzítja a föld
  mágneses terét, s ezt érzékeli az akna. Mikor az
  akna elég közel kerül a hajó mellé vagy alá,
  ütközés nélkül is, az elsüto szerkezet
  aktivizálódik, s az akna robban, hatalmas lyukat
  ütve annak fenéklemezébe, s a hajónak ezzel vége.
  A amerikai haditengerészet tudott errol, s
  valamiféle védelmet akart kifejleszteni ellene.

20

• A kutatást siker koronázta. Annyira
  sikeres volt a védelem, hogy a németek 1943-ban
  felhagytak a mágneses aknákkal s visszatértek a
  hagyományos megoldásokhoz, melyekre nem müködött
  a védelem. A védelem a hajót körbevevo két köteg
  kábelbol állt, melyeket generátorok hajtottak
  meg, nem azzal a szándékkal, hogy a hajót
  láthatatlanná tegyék, hanem csak a német mágneses
  aknák felrobbantása érdekében. Sok ellenséges
  aknát robbantottak fel ezzel a módszerrel, sok
  hajót mentve meg így, ez a projekt teljes siker
  volt.
• Tehát a kísérlet megbukott,
  nagymértékben Tesla fáradozásainak köszönhetöen
  és Dr. Neumann átvette az irányítást. Ugyanakkor
  dolgozott még néhány jól ismert tudós a projekt
  hátterében. Ezek egyike T. Townsend Brown. Igen
  hosszú a története, sokan az elektrosztakikus
  terekkel végzett munkáiról ismerik, azt kívánta
  bebizonyítani, hogy lehetséges tárgyakat
  megmozdítani nagyfeszültségü elektrosztatikus
  mezokkel. Sok jó kutatómunkát végzett s jól
  dokumentálta oket. Tanuló korában Dr. Brown-al
  dolgozott együtt, aki Dr. Bifield néven vált
  ismertté, a Bifield -Brown effektusról
• Végül felvették a tengerészethez.
  Csatlakozott 1933-ban a tartalékosokhoz,
  különbözö kisebb projektekben vett részt.
  1939-ben aktív tiszti szolgálatba lépett. Az
  aknák elleni védelem kifejlesztésével foglalkozó
  projekt vezetésével bízták meg. Ez volt a fo
  tevékenységi köre, többirányú szakmai ismerettel
  rendelkezett, dolgozott a mágneses akna
  projektben is. Sokan RF szakértonek tartották,
  így dolgozott a Philadelphia kísérletben a
  speciális rádióadók s azok tornyának
  megtervezésén az Eldridge-en látható magas
  antennatorony, melyet késobb részletezek, a
  filmen jól láthatóan eltört s ledolt. Ez volt a
  munkája, nem a torony széttörése, hanem a
  felépítésének tesztelése.

21

• Mielott Dr. von Neumann befejezhette
  volna munkáját, azt mondta a hajózási hivatalnak,
  hogy át kell gondolnom néhány dolgot.
  Nyilvánvalóan nem müködik, vissza kell mennem az
  elejéig kitalálni miért nem megy. Ehhez sok idore
  lesz szükségem. A tengerészeti hivatalnak nem
  volt választása s megadta az igényelt idot. Tehát
  1942 folyamán foként elméleti munkák folytak.
  1942 májusa körül elhatározták, hogy egy új
  speciális hajót kell beszerezniük. A csatahajó
  nem volt már használható, javításra vitték.
  Elhatározták építenek egy teszt jármuvet.
  Júliusban leültek a tervezoasztalokhoz,
  tanulmányozták a készülofélben lévo hajókat,
  keresték a legalkalmasabbat, majd a választás a
  "DE 173" -ra esett melyet késobb "The
  Eldridge"-nek kereszteltek el. Akkor még nem
  tudták, hogy ez lesz a neve.

22

• Júliusban módosították a rajzokat.
  Meghatározták a két generátor helyét. A
  változások fo oka, hogy a romboló, a csatahajónál
  sokkal kisebb méretu volt. A romboló súlya 1,500
  tonna volt, nem pedig 30,000 tonna. Ennek
  következtében a nehéz felszerelést gondosan
  kellett elhelyezni. úgy határoztak, elhagyják az
  elsö ágyútornyot s a helyén maradó lyukba
  kerülnek a generátorok. Beépítették a
  generátorokat az ágyútorony alatti lyukba a
  löszerraktár helyére. A generátorokat meghajó
  dízelmotorok és a négy adó a fedélzetre kerültek.
  De hát eloször a hajónak kellett megépülnie. A
  hajó 1942 októberében került vízre, s ment száraz
  dokkba átalakítás céljából. 1943 januárjában
  gyakorlatilag el is készült.
• Amint körvonalazódtak a legénységgel
  szembeni elvárások, nekiláttak a toborzásnak,
  körülbelül 1942 júniusában elhatározták, hogy
  speciális emberekre lesz szükségük. Az önkéntesek
  közül gondosan választották ki azokat, akik
  vélhetoleg s ez késobb be is bizonyosodott,
  mindenre elszántak voltak. Önkéntesek voltak, azt
  mondták nekik, hogy egy nagyon érdekes kutatásban
  fognak részt venni, ami járhat némi veszéllyel.
  'Akarnak önkéntesek lenni?' Végül megtalálták
  azokat, akiket akartak, körülbelül 33 föt, ok egy
  speciális kiképzésen vettek részt a Connecticut-i
  Groton-ban a 'Coast Guard Academy'-n. Három
  hónapig oktatták oket. 1942 decemberében fejezték
  be tanulmányaikat és ki volt az osztályfonök, aki
  egyben az oktatójuk is volt, akinek a fotóját az
  egész végzos osztály mutogatta? Ez a kép még ma
  is megtalálható a családi albumban, hiszik vagy
  nem, o a mi apánk volt tengerész egyenruhába
  öltözve. Hogy hogyan került vissza a
  haditengerészethez nem tudjuk, hacsak nem egy
  parti orségi egyenruha volt rajta, amit
  tengerészeti egyenruhának néztem. Az összes
  kiképzett személy és még két vezeto tiszt, ahogy
  mondani szokás, átmenetelt Philadelphia-ba, ahová
  beosztották oket, természetesen nem tudták
  mikorra készül el a hajó. Készenlétben álltak, a
  parancsra vártak. ok harminchárman estek át a
  speciális tréningen, felhívták a figyelmüket
  bizonyos dolgokra, de senki sem várt arra, ami
  késöbb megtörtént. Minthogy a speciális csapat
  készen állt s a hajó januárra nagyjából
  elkészült, elkezdodhetett néhány rendszer
  önmagában való tesztelése. Az egészet együtt
  sohasem tesztelték, ez volt a végso teszt.

23

• Tehát a részegységeket letesztelték,
  köztük a generátorokat, az RF adókat. Tesla
  hármat használt, Neumann ezt négyre növelte s
  végül a Tesla által kiválasztott General Electric
  tipusú generátor mellett döntött. Az 500 KWatt CW
  teljesítmény nem volt elegendo. Erosítoket tett
  rájuk, hogy elérje a 2 MWatt CW teljesítményt,
  két generátor megmaradt eredeti állapotában,
  mindketto 75 KVA teljesítmény-el. Alacsony
  frekvenciás motorral ellátott specális
  szinkronizáló áramkörök biztosították a két
  generátor tökéletes szinkronját, máskülönben nem
  müködött volna. A generátor rendszer egy
  különleges egységgel épült össze, mely Teslától
  származott, a 'Zero Time Reference Generator'-al.
  
• Mi is az a 'Zero Time Reference'? Ezt a
  kifejezés nem található meg a tankönyvekben. Ez
  egy olyan rendszer mely leegyszerüsítve,
  kapcsolódik a föld mágneses teréhez, annak
  mágneses struktúrájához, tömegéhez, s rezonál
  vele egy Tesla által tervezett ügyes szerkezet
  segítségével. Ugyanakkor naprendszerünk összes
  bolygója s a galaxis összes csillaga kapcsolódik
  egymáshoz a kozmoszban és 'Zero Time Reference'-t
  alkot egymással, s ez alkotja galaxisunk
  középpontját. Mindent ehhez a 'Zero Time' ponthoz
  kell vonatkoztatni. A lokális ido helyett ehhez
  kell vonatkoztatni a dolgokat, hogy azok
  muködjenek. Tesla megtalálta a megvalósításához
  szükséges egyszeru eszközt. Ilyen referencia
  generátorokat alkalmaztak az összes megépített
  FAA rendszerben. Az összes generátor olyan volt,
  mint amilyet mutattam önöknek. A végso verzióban
  3000 '6L6' csövet használtak, a két generátor
  tekercseinek meghajtásához, ami megfelelonek
  bizonyult.
• 1943 márciusában Neumann kezdett
  bizonytalanná válni. Eloszor nem akart hinni
  Teslának, Tesla csak mondogatta 'probléma lesz a
  személyzettel', Neumann nem hitte el. Nos a
  bátyám és én hittünk Teslának, mivel nagyra
  tartottuk ot, valamint a bátyám s én is átnéztük
  Tesla számításait, egyenleteit. Végül
  egyetértettünk Teslával, mondtuk Neumannak, 'hogy
  így nem hozhatja muködésbe a rendszert. Probléma
  elött álltunk, ahogyan ezt Tesla is említette.'
  Tesla nevének elhangzásakor Neumann azonnal dühbe
  gurult, idegessé vált e név hallatán. Végül is
  elfogadta a dolgot. Az mondta, talán lesz egy kis
  gond. Nézzük, mit tehetünk ez ügyben.

24

• Elhatározta egy harmadik generátor
  alkalmazását. Tervezett s épített egyet és
  április végén, május elején felszerelték. Most
  nem is tudom hová szerelték, talán a fedélzetre,
  vagy alá, de nem is fontos, mert nem sokáig állt
  ott. Probléma volt vele méghozzá igen súlyos
  probléma, nem sikerült a másik kettövel
  szinkronba hozni. Ezzel egy idoben, 1943 elején a
  bátyámat és engem valamint egy harmadik személyt
  jelöltek ki a berendezés müködtetésére, apropó,
  elötte kiképeztek minket az egész rendszer
  kezelésére, ismertük az eszközöket, megvoltak
  hozzá a szükséges tanulmányaink, tudtuk miröl
  szól a kísérlet.
• De ahogyan a filmben láthatták s ez így
  is volt valóban, a sorállományuak egyenruháját
  viseltük. Elsöosztályú specialistáknak
  számítottunk, de amikor a legénységgel voltunk a
  sorállományuak egyenruháját viseltük, mivel
  együtt dolgoztunk velük. Abban az idoben igen
  eros kasztrendszer volt a haditengerészetnél. Az
  új tisztek nem nagyon keveredtek más emberek
  társaságába, csak olyanokéba, akik parancsot
  adhattak nekik. Abban az idöben nem dolgozhattál
  volna abban az egyenruhában. Manapság igen, ahogy
  ez a tengeralattjárókon is szokás. De nekünk
  parancsba adták, hogy viseljük a sorállományuak
  egyenruháját, amikor velük dolgozunk, vagy a
  hajót teszteljük
• .
• A harmadik ember, akit mellénk
  osztottak be, névszerint Jack, kiváló technikus
  volt, elsoosztályú elektrotechnikus, nagy
  tudásanyaggal rendelkezett, o volt a mi segítonk.
  Június közepe felé az egyik teszt alkalmával a
  harmadik generátor lassan kezdett megbolondulni.
  Roppant nagy íveket kezdett húzni. Jack-et
  megcsapta az egyik ív s elfeküdt, mint egy
  döglött macska. Azt gondoltuk meghalt, jöttek az
  orvosok és elvitték kómában volt. Körülbelül egy
  hónapig volt kómában, majd felépült. Soha többé
  nem dolgozott a projektben.

25

• Szóval Neumann látta ezt, s így szólt
  'a generátor nem jó, el kell távolítani.'
  Leszerelték és visszatértek a kétgenerátoros
  rendszerhez. Törte a fejét, elejétöl kezdte újra
  az egészet. 'Na, most mit tegyünk?' A folytatás
  mellett döntött. A haditengerészet ekkor
  természetesen nyomást gyakorolt rá "önnek kell
  ezt megoldania." További kísérleteket hajtottak
  végre. Június vége felé a hajó kikerült a száraz
  dokkból és a Philadelphia-i kikötöbe került. Volt
  egy irodánk Philadelphia-i kikötöben az egyik
  épület tetején. Biztonságos helyen, jó kilátással
  a kikötore. Az Eldridge kihajózott a tengerre,
  próbaútra, mely normálisan zajlott le. Három
  napot töltött a tengeren, majd sikeresen
  visszatért. Minden jól ment. A speciális
  legénységet nem vitte magával az útra. Normál
  legénységgel ment ki a hajó. Nem volt semmi
  probléma. A hajó beállt a dokkba végso tesztelés
  céljából.
• Végül július 20-ra a hajó készen állt
  az utolsó tesztre. Összeszedték a speciális
  legénységet, a hajó kapitányát Hangle-nek hívták,
  Hangle kapitány felment a fedélzetre. Nem o volt
  mindig a kapitány. 22-én mindenki elfoglalta a
  helyét a hajón, minket is beleértve. Ahogy a
  filmen láthatták a hajó kifutott, s elfoglalta
  helyét az öbölben. 9 óra 00-kor parancsot kaptunk
  a kapcsolók bekapcsolására, az összeset élesben.
  Ekkor már csak két generátor volt, így a film egy
  kicsit pontatlan ebben a tekintetben. A rendszer
  müködésbe lépett, a hajó láthatatlanná vált a
  megfigyelo számára. 15-20 percig maradt így a
  hajó. Majd parancsra kikapcsolták a berendezést.
  A hajó visszatért a kikötöbe. Csak a kikötoben
  vettük észre, hogy súlyos probléma történt.
• Az emberek, akik a fedélzeten
  tartózkodtak (néhányan a fedélzeten, néhányan
  alatta), szédelegtek, émelyegtek, hánytak, az
  orület határán álltak. A hajózás látta az esetet,
  s új legénységet hoztak. Neumann megbizonyosodott
  arról. hogy a személyzettel probléma van, elment
  a hajózáshoz s így szólt 'Több idore van
  szükségem a probléma megoldásához. Ki kell
  találnunk, hogyan javíthatjuk ki.' A hivatal
  válasza, 'A végso határido 1943. augusztus 12.

26

• Addigra be kell fejezni a kísérleteket,
  vagy elfelejthetik!' Azt nem mondták el neki
  miért. Senkinek sem mondták meg miért. Elmentem
  Hal Bowen-hez és megkérdeztem, honnan jött a
  parancs. Elmondta nekünk. Azt mondta 'Nem tudom,
  de pontosan ki fogom találni honnan jött.' Végül
  a parancsok láncolatán végighaladva megtalálta,
  hogy a parancs a CNO-tól érkezett, 'Chief of
  Naval Operations' egy kicsit különösnek találtuk.
  A 'Chief of Naval Operations'-t érdekelte a
  háború alakulása, hol vannak a flották, mit
  csinálnak a hajók. Nem érdekelték azonban a
  Philadelphia-i kikötoben folyó kísérletek
  részletei.
• Többször beszámoltam nekik arról, hogy
  itt valamiféle tervezési projekt folyik.
  Valószínüleg a parancs magasabb szintrol
  érkezhetett. Nos, megvolt a határido, Neumann és
  az egész csapat éjjel nappal dolgoztak, keresték
  a megoldást. A haditengerészet közben tudatta,
  nem akarnak teljes láthatatlanságot. Csak
  radarral szembeni láthatalanságot akarnak. E
  döntés hátterében a következö megfontolás volt
  abban az idoben természetesen még nem volt
  központi irányítási rendszer, nem volt az egész
  világra kiterjedo 'Loran' és 'Shoran' navigációs
  rendszer. Az egyik alacsony frekvenciás, a másik
  középfrekvenciás. Kizárólag a szabad szemmel és a
  radaron látottak alapján lehetett tájékozódni. Ha
  éjszaka sikerül egy hajót a radar számára
  láthatatlanná tenni, akkor nem tudhatjuk hol van
  a hajó, addig míg szabad szemmel nem látjuk meg.
  Ha egy hajó szabad szemmel nem látható, a
  szomszédos hajó könnyen nekiütközhet. Ezen okok
  miatt döntöttek úgy, hogy nincs szükség optikai
  láthatatlanságra. Neumann kijelentette, hogy át
  tudják alakítani a berendezést s ezt meg is
  tette.
• Jött az utolsó, végzetes nap, 1943.
  augusztus 12. Újra kifutottunk az öbölbe.
  Mindenki kissé bizonytalan volt, én és a bátyám
  különösen. Kimentünk, elfoglaltuk pozíciónkat,
  jött a parancs s beindítottuk a szerkezetet.
  60-70 másodpercig minden jónak látszott. A
  radarról eltünt a hajó, szemmel csak a körvonala
  látszódott. Majd jött egy kék villanás és a hajó
  teljesen eltunt.

27
Abban a pillanatban Neumann természetesen
pánikba esett. Az egész hajó eltunt, nem tudta mi
történt vele. Körülbelül négy óra múlva a hajó
ismét megjelent az öbölben, ott ahol korábban
állt. Amikor újból megjelent, kézenfekvo volt,
hogy valami baj történt. Kiküldtek hozzá egy
másik hajót, mivel nem válaszolt a rádió
hívásokra. Azonnal látták, hogy súlyos baleset
történt. Meszirol látszott a széttört antenna
rendszer. A legénység átszállt a hajóra s a
kovetkezöket tapasztalták Két ember
beleolvadt a fedélzet acéljába, két másik ember
beágyazódott az acél választófalba, az ötödik
ember keze beleolvadt a választófalba - o életben
volt, levágták a kezét. Késöbb mukezet kapott.
Emberek rohangáltak körös körul, teljes
orületben, tiszta bolondok voltak. Néhányan
elotüntek, majd ismét eltüntek. Néhányan
lángokban álltak, emlékeznek a bibliai égo
csipkebokorra, mely égett s mégsem pusztult el.
Azokkal az emberekkel ugyanez történt. Mindenki
szellemileg teljesen zavart volt. Csak azok az
emberek menekültek meg a zavarodottságtól, akik a
fedélzet alatt tartózkodtak, közöttük a bátyám és
én is. Ez egy igen érdekes része a történetnek.
'Ez esetben szerencsések voltunk,
keresztülugrottunk a fedélzeten s fönt sérültünk
meg.' Más emberek meg végig a hajó fedélzetén
voltak a hajót körbevévo energia buborékokkal
körbezárva. Azt mondták 'ezek a hipertéri
buborékok tágultak, s igen súlyos problémákat
okozhattak nem tudtuk milyen messzire fog
elmenni a jelenség, ha nem szunik meg.
Elnyelhette volna a bolygó egy nagyobb részét
is.' Sokféle elmélet született rájöttek, hogy ez
valami olyan dolog volt, amirol nincs semmi
tudományos ismeretük, nem tudják szabályozni, ki
kell deríteni, hogyan lehet a mágneses mezo által
generált jelenséget kordában tartani. Ez történt
az Eldridge-el. A 'Phoenix' projekt, nem akarok a
történetébe belebonyolódni, de akkor, amikor ez
megesett, az volt az utolsó aktív napja,
megmaradtak még az eroforrásai, sot még további
két és fél évre is megvoltak, visszaküldhettek
minket az Eldridge-re, s ezt meg is tették.
28
Azt mondták, mindent meg kell tennünk a
berendezések elzárása érdekében, tönkre is
tehetjük, ha szükséges. Így is tettünk. Baltákat
ragadtunk és mindent szétvertünk. Az elektroncso
kötegeket, a kapcsolókat, mindent, ami a vezérlo
áramkörökkel kapcsolatban állt, a generátorokat
szétbombáztuk, azok lassacskán megadták magukat,
minden kezdett elemi részekké válni.

• A projektet beszüntették.
• Van még egy érdekes oldala a dolognak
  amit elfelejtettem megemlíteni, s új
  megvilágításba teheti a történetet. Körülbelül
  hat nappal az Eldridge-n augusztusban
  végrehajtott s a katasztrófával végzodo utolsó
  teszt elott, három UFO tünt fel az Eldridge
  felett. Hogy milyen magasságban azt nem tudom. Én
  nem emlékszem, hogy láttam volna. De a bátyám és
  mások látták. Ok csak álltak és bámulták. Mi mást
  is tehettek volna, megfigyelték. A kísérlet során
  amikor a hajó eltunt a Hipertérbe, az egyik UFO
  vele együtt eltunt. Ez az UFO Montauk-ban került
  elo, a föld alól. Átszívódott a Hipertéren s a
  föld alatt bukkant elo, sértetlenül. Késobb ezt
  szétszerelték.
• A projekt befejezése után Neumann
  átkerült Los Alamos-ba, Új Mexikóba, ahol
  Oppenheimerrel dolgozott együtt az Atom Bomba
  projekten. Az Atom Bomba projekt természetesen
  sikerrel zárult. Ott is voltak problémák, de ebbe
  most ne menjünk bele. A tengerészet s a hadsereg
  közt évekig tartó verseny, mely a háború
  megnyerését elosegíto titkos fegyver
  kifejlesztésérol szólt, a hadsereg Atom Bomba
  projektjének gyozelmével zárult. Leslie Groves is
  ebben a projektben folytatta munkáját. Most csak
  találgathatunk, mi történt volna, ha a
  tengerészet kísérlete sikeres lett volna
  valószínuleg minden eroforrást ok kaptak volna
  meg, valószínuleg a berendezést rendszeresítették
  volna a haditengerészet összes hajóján, talán még
  a kereskedelmi hajókra is felkerült volna mivel
  akkoriban azok is érdeklodtek ez iránt. Egy
  úriember névszerint Carl Allende, a történettel
  kapcsolatos elbeszélésekben mint "Carlos Miguel
  Allende' ismeretes, az SS Furuseth-rol látta az
  eseményeket, abban az idoben, az augusztusi
  tesztkor kereskedelmi hajós volt.

29

• 1947-ben a haditengerészet újra be akarta
  indítani a projektet. Abban az idoben átszervezés
  zajlott, amely érintette az egész katonai
  struktúrát. Megalakult a védelmi minisztérium, a
  szárazföldi erok minisztériuma, a hajózási
  minisztérium, a légi ero minisztériuma. Létrejött
  a foparancsnokság, az egyesített erok
  foparancsnoksága és természetesen egy nagy épület
  amit Pentagon-nak kereszteltek el. A hajózás
  felépítése megváltozott, sok háborúban szolgált
  tisztet nyugállományba helyeztek. Valaki bejött a
  hajózási kutatóintézetbe s mondta Dr. von
  Neuman-nak, indítsuk újra a projektet 'Project
  Rainbow' fedonévvel. Találják meg mi is történt
  valójában, nézék meg mi az, amit
  felhasználhatunk.

30
Montauk-i légibázis, Fo Radar és Erod - Magán
felvétel (15 percnyire Montauk központjától) A
Montauk projekt állítólag az 1943-as Philadelphia
kísérlet folytatása volt. A kísérlet a montauki
légibázison 1950-ben zajlott. A montauki
légibázist légvédelmi radar adatok gyüjtésére
tervezték, repülogép magasság meghatározására,
'Mark X IFF SIF' azonosító adatok fogadására és a
légvédelem SAGE egységeinek adat sugárzása elotti
radar feltérképezésre.
31

• Így tettünk, vagyis elkezdtük a munkát.
• Ehhez átvezényeltek bennünket Los
  Alamos-ból a Colorado-i Camp Hale-ba, Dr.
  Vannevar Bush-al együtt na és o mivel
  foglakozott? Kutató volt, korábban az 1947-ben az
  új mexikói Aztec-ben szerencsétlenül járt UFO
  helyreállításával foglalkozó csapatban dolgozott.
  Ez teljesen ismeretlen volt számomra, mert
  akkortájt a hajózás éppen mosta az agyamat.
  1948-ban ismét oda utazott, mert volt még egy UFO
  szerencsétlenség, vagy ketto, vagy még több
  mindenki vagy minden test, meghalt akkor.
  1949-ben egyikük többé kevésbé sértetlen maradt,
  s ok helyrehozták, életben maradt. 'EBE-1'-nek
  nevezték el, egy mezon eltévedve találtak rá.
  Befogták, gondját viselték, s próbálták
  kitalálni, hogyan csinálja a 'trükkjeit'.
  Kommunikáltak az úrral - az úrral vagy a
  hölggyel. Nem láttak semmi nemiségre utalót
  rajta. Orvosokat hívtak hozzá, mivel állapota
  láthatólag egyre romlott. Napról napra rosszabbul
  lett. Az orvosok semmit sem tudtak tenni érte,
  nem tudták mi a baja.
• Hívtak egy botanikust, egy professzort.
  O kitalálta mi a baj. Ennek a kis teremtménynek
  klorofil van a vénáiban. Körülbelül három láb
  magas volt. Tipikusan úgy nézett ki mint a kis
  'Szürke' a képeken, de nem az volt. Klorofilt
  hordott vénáiban, a napfényben élt. Tehát kint,
  napfényben kellett ot tartani, legalább is néhány
  órán át. Ezzel szemben takarók alatt tartották,
  eros örizetben mivel igen furcsa viselkedése
  volt nem csupán telepatikus képességeire jöttek
  rá, úgy kommunikált mint a csapat bármely tagja,
  volt még egy különös tulajdonsága - át tudott
  menni a falakon. Rájöttek hogyan akadályozhatják
  ezt meg. Jórészt Faraday kalitkában tartották,
  úgy mint késobb több társát is. De ez egy másik
  történet, nem akarok belemerülni, de mindamellett
  élve fogták el, s kb. két és fél év után meghalt.
  Sok információhoz jutottak általa.

32

• De mielot meghalt volna számos
  furcsaság történt. Kommunikált. A kormány egykori
  tagja azt mondta nekem egyszer, hogy o adta meg
  Dr. von Neumann-nak és Dr. Vanover Bush-nak a
  modern tranzisztor leírását, ez igaz vagy nem,
  azt nem tudom, mivel a Bell laboratórium már
  1947-ben bejelentette a tranzisztort. Bár az
  ettol kissé eltéro volt. Az germániumból készült
  cica bajuszokon álló gömböcske volt, amit azóta
  tovább fejlesztettek, ezt az tudja aki járatos
  tranzisztorok történetében.
• De feltételezhetoleg o adott
  információkat és vázlatokat a legkezdetlegesebb
  tranzisztorról, ami az o saját kommuniká