A gy

1
A gyógypedagógia története

• 5. Felvilágosodás, újkor
• 2. rész

2
A felvilágosodás gondolatvilága és a
gyógypedagógia
3
Étienne Bonnot de Condillac (1715-1780)

• Locke elkötelezett híve, a szenzualizmus egy
  leegyszerusített empirista változatát képviselte.
  
• Eszerint minden képzet, minden eszme a
  érzékszervi tapasztalásból származik.
• Locke-nál merevebben képviselte a tabula
  rasa-elvet, azaz a locke-i sensation
  (érzékelés) mozzanatára helyezte a fo hangsúlyt,
  és figyelmen kívül hagyta az elme
  információ-feldolgozó tevékenységét, a
  reflection-t.

4

• A Traité des sensations (1754) címu értekezésében
  Condillac elutasította Locke felfogását az eszmék
  kettos eredetérol (érzékelés és reflexió).
• Ehelyett a lélek teljes szerkezetét úgy
  tekintette, hogy az kizárólag az érzékelésre
  épül.
• Condillac abbénak az eszmék eredetére vonatkozó
  elképzelését eroteljesen befolyásolták azoknak a
  vak emberek tapasztalatai, akik sikeres
  szürkehályog-eltávolító mutéten estek át.
  Gondolkodásmódját befolyásolták továbbá Diderot
  siketnéma emberekkel folytatott vizsgálódásai is.
  

5

• Ezen elmélet demonstrációjaként Condillac
  példaként egy eloször csak szaglóérzékkel
  rendelkezo képzeletbeli lényt említ, és ezt az
  érzékelést tekintette a tudásszerzés
  szempontjából a legkevésbé érzékesnek.
• Ezt követoen nyomon követte azt, hogy a szaglás
  hogyan segíti elo a következo pszichikai
  muveleteket, mint az összehasonlítás, a
  megítélés, a motiváció, emlékezet stb. ezzel
  szemléltetve, hogy egy érzékszerv az összes többi
  képességet fejleszti.
• A szaglás után a tapintást elemezte ugyanilyen
  módszerrel.
• Ilyen módon Condillac megkísérelte lépésenként
  rekonstruálni a normális ember mentális világát
  megmutatván, hogy minden az érzékszervekbol és
  ezek kölcsönhatásából ered.

6

• Condillac intelligens lényeknek tekintette az
  embereket, akik a nyelv adománya által képesek a
  reflexióra ezáltal az emberi intellektus
  fejlodését alapvetoen a nyelv fejlodésével
  állította párhuzamba.
• A nyelvrol szóló korabeli viták arról szóltak,
  hogy a gesztusok-e a beszéd természetes
  elozményei, vagy a gesztus és a beszéd teljesen
  független egymástól a fejlodés során.

7

• Mint gesztus-teória meggyozodéses híve, Condillac
  azt feltételezte, hogy a hangokat kezdetben
  hozzáadták a természetese gesztusnyelvhez, és azt
  hitte, hogy a fogalmak felidézését segíthette a
  nyelvek használata.
• Nagy súlyt helyezett a nyelv szerepére, és úgy
  látta, hogy a fogalmak egy jel vagy szó
  asszociációjával rögzültek.
• Bár hitt abban, hogy a tanulás elsosorban az
  érzékszervek útján történik, feltételezte, hogy a
  nyelv formálja, ahogyan az elméleti tudás
  megszerzését is.

8
Denis Diderot (1713-1784)

• Az összes filozófus közül, akik hatással voltak a
  gyógypedagógia fejlodésére, egy sem volt olyan
  eroteljesen befolyásoló hatású, mint a briliáns
  és ellentmondásos Denis Diderot (1713-1784), aki
  Jean Le Rond dAlembert-rel arra törekedett,
  hogy a világ valamennyi tudását enciklopédiába
  rendezze.
• Diderot muve fókuszában az érzékszerveiktol
  megfosztott emberek nyomorúsága, kizsákmányolása
  állt, és ösztönözte törekvéseket a siket, a vak
  és a siketvak egyének oktatására-képzésére.

9

• A látáskárosodás problémáját a következo muvében
  fejtette ki Levél a vak emberekrol a látók
  számára (Lettre sur les aveugles à lusage de
  ceux qui voient, 1749), amelyben a vakok és
  siketvakok számára új módszert javasolt.
• Megfigyelte, hogy egy gyermek tanítható a
  tapintás segítségével, azáltal, hogy türelmesem
  és kitartóan kapcsolatban van az érintett tárgy
  kézzelfogható tulajdonságaival.

10

• Diderot levele a siket és néma emberekrol (Lettre
  sur sourds et muets 1751) szintén foglalkozik a
  szenzoros depriváció jelenségével, és így az
  siketnéma egyénekrol szóló elso átfogó
  tanulmányként tartjuk számon.
• Diderot levelei lelkesedést és érdeklodést
  váltottak ki Párizsban. Sokakat elragadott az
  elképzelések újszerusége, és a reagáltak
  hátrányos helyzetu személyek tanulmányozásával és
  oktatásuk lehetoségeivel kapcsolatos gondolatokra.

11

• Diderot muveltségének tisztelettel adóztak a
  korabeli tudósok is.
• De pszichológiai spekulációi az ateizmus elemeit
  is magukban foglalták. A hivatalos körök ezért
  nem nézték jó szemmel muködését. Három hónapos
  börtön követte az 1749-es levél megjelenését
  Vincenne-ben.
• A heves közfelháborodás azonban, amely Diderot
  bebörtönzést követte, a vak emberek bálványává
  tette ot. Pszichológiai és pedagógiai gondolatai
  széles körben elterjedtek.

12
Európa gyógypedagógus úttöroi

• A 18. században már több olyan gyakorló
  gyógypedagógus lépett színre, akik megismerték és
  derulátó optimizmussal fordították le a gyakorlat
  nyelvére a neves filozófusoknak a fogyatékkal élo
  emberek nevelésével és oktatásával kapcsolatos
  nézeteit.
• A felvilágosult filozófia talaján létrejött új
  környezetben kezdtek új pedagógiai kísérletekbe.
• Az úttöro gyógypedagógusok egyre többet
  panaszkodtak a fogyatékosok helyzetére, emberhez
  méltatlan életkörülményeire.

13

• Nem voltak hajlandók továbbra is türelmesen
  beletörodni az évszázadok óta változatlan
  helyzetbe.
• A minden egyén társadalmi jogairól alkotott új
  elméletet a francia gyógypedagógia úttöro
  képviseloi a felvilágosult pedagógia eszméivel
  ruházták fel.
• Ez az új alkalmazott pedagógia a
  szenzualizmusban, a nyelvben és az egymást
  helyettesíto szenzoros ingerek teljesebb
  megértésében gyökerezett.

14
Jacob Rodrigue Pereire (1715-1780)

• Locke empirikus pszichológiája, amelyet
  áthatottak a francia szenzualisták gondolatai,
  korán kifejezodött Pereire munkásságában.
  (Származását tekintve számuzött spanyol zsidó
  volt, eredeti neve Giacomo Rodríguez Pereira.)
• O volt a siket tanulók elso hivatásos tanára
  Franciaországban.

15

• Pereirának az erofeszítései, amelyek a siketség
  következményeinek az enyhítésére irányultak,
  többet köszönhettek Rousseau-nak, mint bármely
  más korabeli gondolkodónak.
• Talán azért alakult ki ez a szellemi kölcsönhatás
  kettejük között, mert egymás szomszédjai és
  közeli ismerosei voltak. Vagy talán a romantika
  és empirizmus finom keveredésének, amely Rousseau
  pedagógiájában kifejezodött.
• Pereira magáévá tette Rousseau szenzualista
  gyökeru eloírását az egyén oktatására és
  különösen érzékszerveinek strukturált és
  rendszeres képzésére.

16

• Rousseau gyakran felkereste Pereira iskoláját.
  Eduoard Seguin francia gyógypedagógus szerint a
  filozófus pedagógiai elméletében amely
  empirikus alapelvekben gyökerezett és konkrét
  kifejezodést az Émile címu könyvében írja le a
  saját vizsgálódásain kívül Pereira tapasztalatait
  is hasznosította.
• Viszonzásképpen az Émile-ben bemutatott
  pedagógiai elmélet Pereira egyik fo útmutatója
  lett.

17

• Hite ellenére, hogy minden idea az érzékekbol
  származik, Condillac írásai tanúsága szerint nem
  támogatta az érzékszervek specifikus és módszeres
  képzését.
• Ezzel szemben Rousseau meg volt gyozodve arról,
  hogy ha a gyerekeket hagyják egyedül játszani,
  akkor a motoros fejlodésük természetesen foga
  alakulni, bár érzékszerveiket képezni kell.
• Azt állította, hogy minden érzékszerv speciális
  képzést igényel nem csak azért, hogy az
  érzékenységet fokozza, hanem azért is, hogy
  fejlessze a tárgyak megkülönböztetésének
  képességét.

18

• És csak ezután lehet az érzékszervet
  döntésalkotásra használni. Rousseau-val
  egyetértve Pereira azt vallotta, hogy minden
  gondolat az érzékekbol ered hitte, hogy az
  érzékszervek erosítik és helyettesítik egymást.
• Ennélfogva az oktatás hangsúlyát áttette a
  képességek fejlesztésérol az érzékszervek
  fejlesztésére.
• Rousseau az Émile-ben a gyerek kézzelfogható
  tudás iránti érdeklodését hangsúlyozza, amely
  arra késztette Pereirát, hogy a tapintást
  tekintse a tudás alapjának, és szigorúan
  fejlessze ezt az érzékelési módot.
• Megkísérelte demonstrálni, hogy minden érzékszerv
  a tapintás érzékszervének valamilyen változata.

19

• Pereira módszereinek pontos rekonstruálása nem
  lehetséges. Mint támogtói, például Henry Baker és
  John Conrad Amman, Pereira titokzatosságba
  burkolta a muködését, kimondottan megtiltotta
  tanítványainak, hogy elárulják, hogyan képezték
  oket.
• Úgy tunik, hogy a siket gyerekekrol írott muvében
  Pereira az egymást helyettesíto érzékszeri
  ingereket használta Jean Pablo Bonet egykezes
  spanyol ábécéjét melyhez hozzátette az o saját
  maga által kidolgozott 40 jelet.
• 1767-ben Pereira bevonta a tanításába az ún.
  beszélo trombitát, hogy demonstrálja, hogyan
  lehet stimulálni a megmaradt hallást a
  beszédteljesítmény javítása érdekében.

20

• Pereire elott a siket emberek hallómechanizmusának
  az ösztönzését Archigenes kísérelte meg az 1.
  században, Tralles-i Alexander a 6. században,
  Guido Guidi a 16. században.
• Mindazonáltal Pereire olyan módszereket
  alkalmazott a hallásképzésben, amelyeket még ma
  is alkalmaznak a tanárok nagyon fiatal siket
  gyerekeknél.
• Pereire tanítványai messzire jutottak a
  tanulásban, az egyikük Saboureux de Fontenay
  rendkívül magas szintu muveltségre tett szert
  veleszületett siketsége ellenére. Sikereit
  igazolta a Francia Tudományos Akadémia tudósai
  elott három alkalommal tartott bemutatója, és
  kiérdemelte kortársai elismerését is.

21

• Semmi nem tudná összegzo formában megmutatni,
  hogy az érzékszervek alapvetoen mennyire
  egyformák, és hogy milyen mértékben támogatják
  egymást állapítja meg Georges-Louis de Buffon
  francia természettudós, miután megtekintette
  Pereire siket diákjainak bemutatóját.
• Diderot-t is inspriálta siketekrol írt levele
  megírásában Pereira siketekkel végzett bemutatója
  a Tudományos Akadémián.
• A nyelv eredetérol írt esszéjében Rousseau
  elismeroen szólt arról, hogy Pereire milyen
  leleményesen biztosította a siketet természetes
  nyelvfejlodését, dicsérte a tanárt, az elso
  személyt Franciaországban, aki a gyakorlatban
  alkalmazta ezt a csodálatos módszert.
• A hivatalos szervek is elismerték Pereirét, a
  francia király pedig életjáradékkal jutalmazta.

22
Charles Michel de lÉpée (1712-1789)

• Pereire egy következetlen és különc zseni volt,
  olyan módszereket dolgozott ki, amelyek
  megelolegezték a száz évvel késobb muködo Itard,
  Seguin és Maria Montessori munkásságának egyes
  elemeit.
• Mindemellett olyan alapelveket fogalmazott mely,
  amelyek késobb axiómák lettek a siket és az
  értelmileg fogyatékos gyermekek nevelése terén.
• De annak ellenére, hogy Pereire lelkesen
  népszerusítette a szenzualizmus tanait és az
  alternatív szenzoros ingerek elméletét,
  koncepciója mégis egy lélektani szakadék felett
  egyensúlyozott, amelyet soha nem volt képes
  felderíteni.

23

• Nem integrálta gyógypedagógiai koncepciójába a
  felvilágosodás új nyelvelméleti tanításait sem.
• Nagyvonalúan túlértékelte a beszélt nyelv
  jelentoségét, úgy tekintve erre, mint a
  gondolkodás fejlesztésének legfontosabb
  eszközére. A siketek beszédtanítását tekintette
  oktatásuk legfobb céljának.
• Mindazonáltal a nyelv fejlodésére vonatkozó
  korabeli új, provokatív elméletek lehetové tették
  a siketen született gyerekek esetében az olyan
  módszerek alkalmazását, amelyek teljes mértékben
  az alternatív ingerek alkalmazásán alapultak.

24

• Pereire esküdt ellensége, Charles Michel de
  lÉpée francia pap volt az, aki körültekintoen
  alkalmazta a siketség lélektanára vonatkozó
  elméleteket és a nyelv fejlodésére vonatkozó
  modern tanokat a siketek tanításában.
• Egy alkalommal de lÉpée az egyházközségéhez,
  Troyeshez tartozó két siket gyerekkel
  találkozott, akiknek a könyörgése arra késztette,
  hogy alapítson egy iskolát a szegény siket
  gyerekek számára.
• 1760-ban, amikor már majdnem ötven éves volt, de
  lEpée iskolát nyitott hat szegény siket
  gyermeknek otthonában, a párizsi Moulins utcában,
  sajnos nagyon közel Pereire jól muködo
  iskolájához.

25
(No Transcript)
26

• A troyes-i tapasztalatait kivéve az abbé keveset
  tudott a siket gyerekek tanírásáról, de, miután
  elhintette a magvakat, korábbi tanárok írásaival
  nevelte ezeket, és a Franciaországban népszeru
  szenzualista elméletekbol merített ideológiával.
• De lÉpée eloször lelkiismeretesen tanulmányozta
  Amman és Bonet muveit, spanyolul is megtanult,
  hogy az utóbbit olvasni tudja.
• Úttöro munkája nemcsak Locke, Diderot Condillac
  és Rousseau nyelvfilozófiai elméleteit
  visszhangozta, hanem a janzenista pedagógiai
  gondolatokat is tükrözte a gyermekkor különleges
  jellegét illetoen.
• Olyan vágyak is kifejezodtek elméletében, hogy
  létrehozza a gyermekek lelki sajátosságaihoz
  illeszkedo módszereket.

27
Emlékezteto Janzenizmus

• A kor ellentmondásait tükrözi a katolikus
  valláson belüli megújhodást hirdeto janzenizmus
  (Cornelius Janzen holland teológus után) híveinek
  felfogása. A janzenisták egy része a
  franciaországi Port Royal kolostorban létesített
  iskolát.
• Ok a gyermekek krisztusi ártatlanságáról vallott
  nézetet elegyítették a középkor pesszimista
  szemléletmódjával.
• Szent Ágostonhoz hasonlóan úgy vélekedtek, hogy
  az ember a bunbeesés óta hordozza magában a bunre
  való hajlamot, és Isten megszentelo kegyelme
  nélkül tehetetlenül áll a világban. A keresztség
  által azonban mindannyian részesülünk a
  megszentelo kegyelemben.
• Ezt Isten csak azoknak nyújtja, akiket erre
  érdemesnek tart. Az üdvösségre csak úgy lehet
  reményünk, ha a keresztség adta ártatlanság
  állapotát (l'innocence chrétienne) megóvjuk a
  romlott természet kényszerével szemben. A
  gyermekség szent a Szentlélek lakozik benne.
  Ezért kell tole aggályos gonddal távol tartani
  minden káros befolyást a családi otthon gyakran
  világias, hívságos légkörét éppúgy, mint a
  korabeli kollégiumok versengésre és besúgásra
  készteto tömegnevelését

28

• Alapveto feltevésként de lÉpée átvette Locke
  gondolatát arról, hogy a nyelv mesterséges és
  önkényes, illetve hogy nem létezik természetes
  kapcsolat a metafizikai fogalmak és a fülbe
  eljutó hangok között, mint ahogyan ugyanazon
  gondolat és a leírt betuk között, amelyeket a
  szem lát.
• Ebbe a felfogásba oltva jelent meg volt a francia
  filozófusok által kidolgozott koncepció arról,
  hogy a képek a gondolatok alapjai, ezek ugyan
  gyakran nem jeleníthetok meg a beszédben, de
  talán közvetlenebbül kapcsolódnak a gesztusokhoz.
  
• De lÉpée abbé úgy vélekedett, hogy a süketeket
  és némákat lehetséges írott betukkel oktatni,
  amelyekhez mindig érzékelheto jelek társulnak.

29

• Mielott magáévá tette volna a helyettesíto
  ingerek módszerét, de lÉpée alaposan megfigyelte
  tanulóit.
• Meggyozodött róla, hogy az egymással való
  kommunikációban természetes módon használt jelek
  az anyanyelv alapjai.
• A siketnémák természetes nyelve a jelek nyelve
  vonta le a következtetést az abbé. Meg volt
  gyozodve arról, hogy tanulóinak nem hang-, hanem
  jel-kommunikációs rendszerre van szükségük. (Ezt
  nevezzük manualista modellnek.)
• Nem riadt vissza attól, hogy az általa javasolt
  nyelv elkülöníti a siketeket a többségi
  társadalomtól, és egy új nyelvet próbált alkotni
  a tanulók által használt jelekbol. Ahhoz a
  jelcsoporthoz, amelyet a tanulók spontán módon
  használtak, de lÉpée sok saját maga által
  kialakított jelet is hozzátett, melyek néha a
  tanulók által alkalmazott jeleken alapultak,
  olykor pedig teljesen eredeti jeleket talált ki.

30

• A tanulók jelei nagyjából jelezték a tárgyakat,
  tulajdonságokat, eseményeket, de az abbé jelei a
  francia nyelvtani funkcióknak feleltek meg.
• Jeleket fejlesztett ki az igeido, a személy, a
  nyelvtani kategória stb. jelzésére és az elvont
  kapcsolatok, metafizikai és vallásos eszmék
  jelölésére.
• Az abbé jóvoltából az egész rendszer a beszélt
  nyelv manuális-vizuális megfelelojévé fejlodött,
  a jelek teljesen artikulált nyelvévé. Az
  ujj-jelelés is beleépült ebbe a rendszerbe.
  Valószínuleg ugyanazt a rendszert használta, mint
  Pereira, amelyet Fontenai, Pereira egyik
  tanítvány mutatott be lÉpée-nek egy nyilvános
  prezentáció alkalmával.

31

• De lÉpée tabula rasa-nak tekintette siket
  tanítványait, Condillac képzeletbeli szobrához
  hasonlóan, akit életre kívánt kelteni.
• Szigorú intellektuális megközelítést képviselt az
  oktatásban, ha már egyszer felébresztette
  értelmüket az érzékszerveik stimulálásával, akkor
  arra összpontosította figyelmét, hogy megtanítsa
  a siket gyerekeket szisztematikusan gondolkodni.
• De lÉpée ragaszkodott ahhoz, hogy a nevelés
  központi kérdése az legyen, hogy a siket
  egyéneket logikus gondolkodásra késztesse, és
  ebben az értelemben célkituzése huen tükrözze a
  francia moralisták intellektuális értékeit.

32

• Mivel a nyelvet többnek tekintette a hangok és az
  írásmód verbális rendszerénél, egy hajlíthatatlan
  álláspontot képviselt a beszéd tanításában.
• Ragaszkodott a hangutánzás és a szabályos nyelvi
  kifejezés megkülönböztetéséhez, és az artikuláció
  képzést pusztán annak függelékének tekintette,
  hogy a fo cél, a siketek elméjének a fejlesztése
  megvalósuljon.
• Azt állította, hogy a siketnémák, ha tanítják
  oket, ugyanúgy tudnak beszélni, mint mi.
• A folyamatot nem tekintette sem hosszadalmasnak,
  sem fájdalmasnak, a feladatot egyszeru nokre
  osztotta ki, akiknek megtanította ezt maximum
  két hét leforgása alatt.

33

• Éles ellentétben az oralista (hangzó beszédre
  épülo) módszereket elonyben részesíto úttörokkel
  de lÉpée nem titkolózott, hanem szívesen látta a
  kíváncsi kritikus és cinikus érdeklodoket.
• 1771 és 1774 között évente nagyon nagy ovációval
  fogadott bemutatókat rendezett tanítványai
  eredményeibol a kápolnában, amelyet az apja által
  épített tágas házhoz épített a király építésze.
• Ezekkel a bemutatókkal kívánta meggyozni az
  oktatókat, akadémikusokat és a nagyközönséget
  arról, hogy a siket egyének nemcsak a nyelvet
  tudják elsajátítani, hanem ugyanúgy képesek az
  oktatásra, a tanulásra, mint azok, akik hallanak
  és beszélnek.

34

• Például 1773 augusztusában, egy fontos bemutatón,
  melyre a pápai nuncius és más méltóságok is
  megjelentek, a tanulóknak 200 kérdést tettek fel
  három nyelven, sok kérdés az egyház
  misztériumaira vonatkozott.
• De lÉpée jelrendszere és pedagógiája, illetve
  azt ezt megalapozó filozófiai elvek nagy
  elismerést váltottak ki a nevelokbol,
  törvényhozókból, egyházi emberekbol,
  filozófusokból.

35

• Condillac korábban tagadta a siket emberek
  emlékezo képességének a létét, mert úgy vélte,
  hogy a memóriához szükség van a nyelvre.
• Most a filozófus túláradóan dicsoítette az abbét,
  mert - úgymond - o volt az, aki a cselekvés
  nyelvét átalakította egy egyszeru módszertani
  készséggé azért, hogy tanítványainak mindenféle
  fogalmat megtaníthasson. Az így megtanult
  fogalmak jegyezte meg Condillac ,
  valószínuleg egzaktabbak, pontosabbak, mint a
  hallás segítségével megtanultak.
• De lÉpée munkássága teremtette meg az alapjait a
  késobbi korok modern nevelo eljárásainak a siket
  gyerekek segítésére.

36
Roch Ambroise Lucurron Sicard (1742-1822)

• Sicard abbé Bordeaux-ból jött, hogy megtanulja de
  lÉpée módszereit és 1789-ben átvette annak
  iskoláját, amely 1791-ben országos intézmény
  lett.
• Sicard teljesen elfogadta mentora filozófiáját és
  pedagógiáját rendezettebbé és árnyaltabbá tette
  a jeleket. Nagyban hozzájárult a francia
  gyógypedagógiai módszer elismertetéséhez.

37
Sicard abbé egy siket leányt tanít Jerône-Martin
Langlois festménye, 1806
38

• A forradalom pusztításai, a terror, Napóleon
  uralma és Sicard politikai irányultsága komoly
  következményekkel jártak.
• Mivel hu királypárti maradt, a számuzött
  Bourbonok híve maradt.
• 1792-ben már a Nemzetgyulés bizottsága elott
  kellett megjelennie. Elfogták, börtönbe vetették,
  mert nem volt hajlandó letenni a papoktól
  megkövetelt huségesküt.
• Sicard elmenekült, ám a felboszült tömeg megölte
  volna, ha egy Monnet nevu órásmester váratlanul a
  védelmére nem kel.
• Önmagát védve Sicard így könyörgött Sicard abbé
  vagyok. Siketnémákat tanítok, és mivel
  szerencsétlenek száma mindig nagyobb a szegények,
  mint a gazdagok körében, sokkal hasznosabb vagyok
  számotokra, mint nekik. (A csocselék haragjától
  való megmenekülése történetét Thomas Carlyle írja
  le a francia forradalom történetérol írott
  könyvében.)

39

• Sicard és iskolája politikai elhajlása ellenére
  túlélte a terrort. Hu királypárti maradt, és
  minden bizonnyal örvendezett a Bourbonok
  visszatértének és Napóleon számuzetésének.
• Az újra hatalomba került XVI. Lajos
  becsületrendet adományozott neki. Amikor Napóleon
  visszatért Franciaországba Elba szigetérol,
  Sicard két tanítványával Londonba menekült. (Ez
  meghatározó esemény volt az észak-amerikai
  gyógypedagógia történetében, mivel hatása angol
  közvetítéssel Amerika felé irányult.)

40
Samuel Heinicke (1727-1790)

• Ahogyan de lÉpé Párizsban hozott létre egy
  tanítási módszert, ezzel párhuzamosan egy
  ellentétes módszer alakult ki Németországban.
• Samuel Heinicke kifejlesztett egy alternatív
  elméletet, egy oralista módszert a siket
  gyermekek tanítására, amely logikusabb és
  szisztematikusabb alkalmazása volt a korábbi
  európai elodök pl. Amman módszerénél.

41

• Heinicke pályafutása változatos volt. Nem vette
  feleségül az apja által számára kiszemelt leányt,
  és 1750-ben családját elhagyva Drezdába ment,
  ahol zsoldos katona lett a szász
  választófejedelem testorségében.
• A hétéves háborúban a poroszok börtönbe vetették,
  de innen elszökött egy púpos hegedus álruhájába
  öltözve. Jénába menekült és ott beállt a királyi
  testorségbe.
• Ezzel együtt beiratkozott az egyetemre is, hogy
  tanár legyen, és szabadidejében latint, franciát
  és matematikát tanult. Magántanítóként oktatott
  egy siketnéma fiút, és 1754-re figyelme a siket
  személyek tanítása felé irányult.

42

• 1768-ban Heinicke iskolát létesített
  Eppendorfban, de ezt 1775-ben elhagyta, amikor a
  helyi lelkipásztor prédikációjában elítélte
  munkáját.
• A pap szerint nem volt helyes beavatkozni isten
  munkájába, aki ilyen fogyatékos személyeket is
  teremtett. 1778-ban a szász választófejedelem
  védelme alatt az iskola Lipcsébe költözött.

43

• Heinicke több szálból szotte össze a siket
  tanulók képzésének teljes módszerét.
• Azt állította, hogy a beszéd áll az elso helyen,
  és ez válik a siket tanulók mentális fejlodésének
  a kizárólagos eszközévé.
• Hogy elérje ezt a célt, kifejlesztett egy
  módszert, ami teljes mértékben ellentétben volt a
  de lÉpée által kifejlesztett módszerrel,
  nevezetesen azzal, hogy a mesterséges nyelv a
  sarkalatos pont, ekörül forog minden.
• Heinicke nem látott lehetséges kompromisszumot a
  beszéd és a jelelés között úgy vélte, hogy az
  emberek csak a szavak segítségével tudnak
  gondolkodni, és csak akkor tudják a szavakat
  megérteni, ha képesek artikulálni is oket.

44

• Az emberi gondolat érvelt lehetetlen
  gesztusokkal vagy írott formában, csak kimondott
  szavakkal lehetséges.
• Heinicke azt állította, hogy a nem beszélo siket
  gyerek soha nem válhat többé mássá, mint egy író
  gépezetté.
• A jeleket elkerülve és dacolva az írásbeliség
  franciák által való hangsúlyozásával, o foleg
  arra törekedett, hogy növendékeit képessé tegye a
  szóbeli kommunikációra.

45

• Keveset tudunk Heinicke tényleges módszertanáról,
  mivel azt titok övezte, amely annyira jellemzo
  volt az orális módszer képviseloire.
• Semmit nem tett közzé pedagógiájáról, noha számos
  gyermekkönyvet írt. David Greenberger magyarázata
  alapján Heinicke fo törekvése az volt, hogy
  képessé tegye tanítványait a szóbeli
  kommunikációra, és ennek megvalósítása érdekében
  sokat gyakorolták a szájról való olvasást is.
• Megtanította tanítványait minden beszédhang
  leheto legpontosabb artikulációjára, foleg a
  magánhangzókéra.

46

• Az a nézete, hogy a beszéd a siketnéma tanulók
  oktatásának alfája és omegája oda vezetett, hogy
  Heinicke becsmérelte azokat a tanárokat, akik más
  módszerekhez ragaszkodtak. Mindemellett az
  oralista módszer korábbi támogatóit is lenézte.
  
• Azzal kérkedett, hogy o volt az elso és egyetlen,
  aki feltalálta és a gyakorlatban megvalósította a
  siketnéma tanulók nevelésének egyetlen igaz
  módszerét.
• Állította, hogy azok, akik az o módszerével
  tanultak, megtanultak olvasni, világosan és
  értelmesen gondolkodni.

47

• Azt állította, hogy néhány hónap alatt többet
  elért, mint mások sok év alatt.
• Tudatlansággal és szélhámossággal vádolta azokat,
  akik korábban a témáról írtak, és akik siketnéma
  emberek tanítására vállalkoztak ot megelozoen.
• Olyan nagy volt a gyulölködés Heinicke és de
  lÉpée, az oralista és a manualista között,
  hogy írásaikban is heves vitát kezdtek saját
  módszerük értékérol.
• Amikor de lÉpée egyik pártfogoltját, Frederick
  Storkot kinevezték Bécsben a siketek iskolája
  élére igazgatónak, ez a végletekig felszította a
  vitát.

48

• A vitában független tudósokat kértek fel
  döntobírónak. Miután Stork inkognitóban
  ellátogatott Heinicke iskolájába, jelentést tett,
  hogy amit látott, az nem felel meg Heinicke túlzó
  állításainak.
• A csekély mennyiségu információ és a független
  megfigyelok tanúsága alapján a szavazás során de
  lÉpée módszerét támogatták.
• A Zürichi Akadémia tudósai végül ezt a véleményt
  tették közzé ezzel kérdéssel kapcsolatban
  Semmiféle artikulált nyelv, amelyet az emberek
  használnak, nem teljesebb és nem jobb útmutató,
  mint az a nyelv, amelyet ön létrehozott a
  siketnémák számára.

49
Az oralista-manualista vita kezdetei

• A siketnéma tanulók számára kidolgozott
  legalkalmasabb kommunikációs módozatokat illeto
  vita nem Heinickével és de lÉpée-vel kezdodött.
  Visszavezetheto a brit és európai úttörokig. De
  lÉpée és Heinicke azonban egy hosszas vita
  alapjait vetette meg, ez a kettosség megmaradt
  egészen napjainkig.
• Alapvetoen de lÉpée és a manualista módszer
  hívei a siketséget olyan emberi különbözoségnek
  látják, amely saját nyelvet igényel.

50

• Ezzel ellentétben az oralista módszer hívei a
  siketséget olyan emberi különbözoségnek látják,
  amelyet az oralista módszer használatával lehet
  legyozni a beszéd és a szájról olvasás azt
  szolgálja, hogy normalizálja a siket embert, és
  így bele tudjon illeszkedni a többségi
  társadalomba.
• A vita nem maradt az iskolai oktatás keretei
  között. Kölcsönhatásban volt a nevelés és
  szocializálódás más területeivel.
• A 18. században az orális-manuális vitát
  markánsan befolyásolta a tanulók társadalmi
  osztálya és a tanár státusza.

51

• De lÉpée-t nemcsak magukkal ragadták az új
  pszichológiai nézetek, hanem anyagi alapokkal is
  rendelkezett, hogy létrehozza pedagógiai
  kísérletét. Az abbé örömmel fogadta a
  kritikusokat, a cinikusokat és a kíváncsiakat,
  hogy tekintsék meg módszerének eredményeit.
• Heinicke viszont adományokból tartotta fönn
  iskoláját, ezek azonban a sikertol függtek.
  Értheto, hogy módszerét titok övezte, és
  elutasította, hogy nyilvánosságra hozza
  módszerét, kivéve akkor, ha fizetnek érte. Azzal
  érvelt, hogy ennek a kitalálása és megszervezése
  hihetetlenül sok erofeszítéssel járt és nem
  vagyok hajlandó ennek hozamát másoknak ingyen
  átengedni.

52

• De lÉpée abbé azt állította, hogy a szegényekért
  dolgozik, Heinicke viszont a tandíjat fizeto
  diákokat részesítette elonyben.
• Ez az egyik legnyilvánvalóbb hatása a társadalmi
  hovatartozásnak az oralista és manualista módszer
  alkalmazására a 19. században. A vagyonos szülok
  azt kívánták, hogy gyermekeik elsajátítsák a
  magasabb társadalmi körökbe való belépéshez
  szükséges készségeket és nyelvi kompetenciákat.
  Így azután az oralista módszert a közép- és
  felsobb osztályok részesítették elonyben, míg a
  szegény gyerekek nyilvános közintézményekbe
  mentek, ahol a manualista módszerrel oktatták
  oket.

53
Valentin Haüy (1745-1822)

• Franciaországban és innen elterjedve az egész
  kontinensen a siket tanulók nevelésének rendszere
  biztos alapokon nyugodott.
• Az érdeklodés a siketek után a vaksággal sújtott
  emberek felé fordult.
• A vak személyek már elozoleg is részesültek némi
  oktatásban, de még mindig sok vak ember
  kényszerült arra, hogy a szukös megélhetését
  koldulással vagy zenéléssel biztosítsa.

54
(No Transcript)
55

• A felvilágosodás korában a vak emberekkel
  kapcsolatos filozófiai okfejtésekben nem volt
  hiány Molyneux, Berkeley, Locke Diderot és mások
  feltérték a vakság különféle aspektusait, de ha
  valami konkrétumot akartak elérni, akkor egy de
  lÉpée-hez hasonló elkötelezettségu és kaliberu
  tanárra volt szükség, egy katalizátorra, aki a
  filozófiát tettekre fordítja.
• Bizonyos szempontból a vak emberek elso tanára
  figyelemre méltó módon hasonlított de lÉpée-hez
  hátterét és eltökéltségét tekintve. Hozzá és
  sok más filozófushoz hasonlóan Valentin Haüy a
  közrendu embereket segítette, noha a párizsi
  társaság felsobb rétegébol származott és
  arisztokratikus életvitelt folytatott.

56

• De lÉpée apja ismert építész volt, Haüy bátyja
  pedig ünnepelt mineralógus volt.
• Mindkét tanár a klérus tagja volt, bár Haüy két
  házassága némileg kétségessé teszi fogadalmait.
• Haüy ugyanazon a társasági körökben forgott, mint
  a vezeto filozófusok, és Diderot filozófiáján
  nevelkedett.

57

• Tulajdonképpen Diderot filozófiája szolgáltatta
  az alapokat Haüy koncepciójához.
• Diderot érdeklodése teljes mértékben teoretikus
  volt, a Molyneux és Locke által megfogalmazott
  problémából eredt ha egy vak ember tapintással
  tanul, látása visszanyerésével képes lesz-e csak
  látással, tapintás nélkül megkülönböztetni a
  formákat?
• Diderot ezt a kérdés a Lettres sur les aveugles
  címu értekezésében taglalta azt állítván, hogy a
  vakok érzékszervei nem a látással élesednek,
  hanem az egyik érzékszerv elveszítése fokozott
  muködésre kényszeríti a többi érzékszervet.

58

• Diderot úgy vélekedett, hogy a vak emberek
  nevelését arra kell építeni, amit az illeto már
  tud, azaz az egyénnek a megmaradt érzékszervein
  keresztül a világgal való kapcsolataira.
• Rousseau-nak is érdemlegesen szólt hozzá a
  kérdéshez. Elmélkedett azon, hogy az általánosan
  alkalmazott nevelési eljárásokat hogyan lehet
  adaptálni a vakok nevelésére.
• A vakok olvasását megemelt nyomtatású
  (dombornyomású) könyvek javasolta segíteni.

59
(No Transcript)
60

• Haüyre saját feljegyzései szerint nagy hatást
  gyakorolt de lÉpée, aki olyan irányba ösztönözte
  gondolatait, hogy egy általánosabb fordulatot
  tegyen.
• Neki is rendelkezésére álltak mások
  tapasztalatai, esetleírások a vakok tanításáról
  speciális eszközök alkalmazásáról.
• Kedvezo események sora arra késztette Haüyt, hogy
  az elmélkedést tettekre váltsa. 1771-ben egy
  párizsi utcán egy kávézóból jövo hangos
  tülkölésre és nevetésre figyelt fel, ahol is tíz
  vak ember valamiféle kezdetleges húros hangszeren
  játszott.
• papírmasé szemüveget és groteszk köntöst és
  szamárfülu csúcsos papírsapkát viseltek. A
  látvány taszította Haüyt, és ezt a látványt
  emberhez méltatlannak vélte.

61

• Érdeklodését az is felkeltette, amikor 1784.ben
  Párizsban találkozott Maria Theresia von
  Paradis-zel, a bécsi vak zongoristával.
• Paradis nemcsak inspirálta Haüy közvetlen
  részvételét a gyógypedagógiában, hanem segített
  is neki módszereket kifejleszteni és anyagokat
  válogatni.
• Az olvasástanítás módszere úgy alakult ki, hogy
  Haüy megfigyelte von Paradis gyakorlását.
• A zongorista fogott egy tukkel telituzdelt
  tupárnát, ez képviselte a hangjegyeket, és ezt
  átalakította dombornyomású betukkel nyomtatott
  könyvvé.

62

• És most módszerrel felfegyverkezve és egy
  filozófiai alappal, amely a filozófiából és a
  társadalomtudományokból származott, Haüy végre
  készen állt az építkezésre.
• Keresett egy kiváló tanulót, olyat, aki
  eredményeit bemutatókon tudja szemléltetni, hogy
  adományokat gyujtsön, ahogyan de lÉpée
  tanítványai tették.
• Haüy megtalálta ezt a kiválóságot Francois
  Lesueur, egy koldusfiú személyében találta meg,
  akin nyomtatási módszerét kikísérletezte, amelyet
  von Paradis tuivel fejlesztett ki.
• Miután bemutatta a 17 éves Lesueurt a Tudományos
  Akadémia elott, Haüynek lehetosége nyílt arra,
  hogy 1784-ben egy kis iskolát nyisson a párizsi
  filantropisták védnökségével, akik 12 szegény
  sorsú gyerek tanulmányait támogatták.
• Ezt tekintjük a világon vak emberek elso
  iskolájának.

63

• Haüy továbbra is a nyilvánosság támogatását
  kereste a bemutatókkal a nyilvánosság
  támogatását, az elokeloségek kegyes jóindulattal
  fogadták erofeszítéseit, miután egy demonstráción
  felkeltette Marie Antoinette királyno
  érdeklodését.
• 1786 decemberében Haüy és 24 tanítványát fogadta
  a király Versailles-ban. Egyéb kitüntetések
  közepette a király kinevezte ot királyi
  tolmácsnak és a régi iratok szakértojének.

64

• Haüy az Essay sur léducation des aveugles (A
  vakok nevelése) címu tanulmányában írta le
  módszereit illír (megemelt) betuformátummal,
  melyet az iskola nyomdájában állítottak elo a
  dombornyomású térképekkel és kottákkal
  egyetemben.
• Haüy megemelt nyomtatása azonban nem elkülönített
  rendszer volt, amelyet vak emberek számára hozott
  létre, mint a jelnyelv a siket embereknek. A
  megemelt nyomtatást a látó emberek is
  olvashatták.
• Csak 1862-ben hozott létre Louis Braille egy
  olvasás-írás módszert kizárólagosan a vak emberek
  számára.

65

• Bár a szenzualista módszerek formálták Haüy
  gondolkodását az alternatív szenzoros ingerek
  létrehozásában megemelt nyomtatás formájában.
• Haüy pedagógiai felfogása élesen eltért tehát
  módszereit nem alkalmazta a vak gyerekek
  speciális szükségleteihez, ehelyett azzal
  próbálta meg legyozni a fogyatékosság korlátait,
  hogy a vak gyerekeket a látók világába helyezte.
• A filozófiai érdeklodés és a pedagógiai
  kísérletezés ötvözésével Haüy a szakképzés
  fontosságát hangsúlyozta, tanítványai megtanultak
  szoni, kosarat, szonyeget, sot nádszéket
  készíteni, kötelet fonni.

66

• Az intellektuális fejlodést alárendelte a
  kifizetodo pénzkereso foglalkoztatásnak.
• Azzal, hogy ezt tette, Haüy nem követte
  koraszellem parancsát ahogyan egyik kritikusa
  írta.
• 1790-ben a Nemzetgyulés elrendelte, hogy Sicard
  siket embereknek létrehozott iskolája és Haüy vak
  embereknek létrehozott iskolája egyesüljön Sicard
  vezetésével.
• A tanulókat a Celestines zárdába költöztették, és
  az egyesített iskolát részben egyházi pénzalapból
  finanszírozták. Haüy és Sicard azonban
  elkeseredett és ádáz harcot vívtak a vezetésért,
  amíg mindkét iskola léte veszélybe került.
• Majd 1791-ben Haüy anyagi bázisa megrendült,
  amikor a Filantrópusok Társasága megszunt,
  tagjait bebörtönözték, számuzték vagy guillotine
  alá küldték.

67

• A Nemzetgyulés elrendelte, hogy az iskola
  fenntartója az állam legyen. Bár az iskolát
  állami felügyelet alá helyezték, Haüy-nek kellett
  fizetnie a fenntartás költségeit, mert az Új
  Köztársaság kincstára üres volt.
• Az erkölcsi támogatás megtartása érdekében a
  tanulók és a tanárok röplapokat és pamfleteket
  nyomtattak az új rezsim számára.
• A közös csapás sem enyhítette a feszültséget
  Sicard és Haüy között, és végül a vakok iskolája
  1794-ben máshova költözött.

68

• De Haüy nem értett a pénzügyekhez, és hat évvel
  késobb Napóleon az összes vak gyermeket
  Quinze-Vingts-be költöztette.
• Ezt a menhelyet feltehetoen IX. Lajos alapította
  a keresztes háborúkban megvakított katonák
  számára. Haüy, aki royalista nézetei miatt nem
  tartozott Napóleon kedvencei közé, csekély
  járadékban részesült, majd 1801-ben véglegesen
  elbocsátották.
• A uralkodó körök kegyeit olyan mértékben
  elveszítette, hogy késobb vakság történetével
  foglalkozó kiadványban iskolájának létrehozását
  nem neki, hanem XVI. Lajosnak tulajdonították.

69

• Miután Napóleon elbocsátotta Haüy magániskolát
  nyitott, amely három évig muködött.
• Amikor Napóleon visszatért Elba szigetérol, és
  mindenki a kegyeit kereste, Haüy a számuzetést
  választotta.
• Elfogadta az orosz cár meghívását, hogy alapítson
  menhelyet a vakok számára Szentpéterváron.
• Útközben megállt Berlinben, és a források
  szerint nagy hatást gyakorolt az ottani iskola
  fejlesztésére.